Page 211 [211]
OCR
210 K. NÉMETH ÁNDRÁS ÖSSZEGZÉS Összefoglalásképpen elmondható, hogy a dél-dunántúli löszvidék népe a török és kuruc korban (vagy akár korábban is) a hadas időkben nemcsak erdőkben és mocsarakban húzhatta meg magát, hanem löszbe vájt, mesterséges üregrendszerekbe is menekülhetett, amelyek régészeti módszerekkel is kimutathatóak. Azok a (löszjüregek, amelyek a szájhagyomány szerint a tatárok/törökök előli elrejtőzés célját szolgálták, általában középkori faluhelyek közelében fordulnak elő (tehát nagy biztonsággal köthető létesítésük egy-egy faluközösséghez), és furcsa módon akár napjainkig is megőrződhettek. Egyes esetekben igazolhatóan középkori eredetűek és eredetileg valószínűleg lyukpincék voltak, a török és kuruc korban pedig menedék- és rejtekhelynek használhatták őket. Használatuk az újkorig is elhúzódhatott a társadalom perifériáján élők által (remeték?, betyárok, stb.). Ilyen löszüregek természetesen ott is előfordulhatnak, ahol a lakosság nem kontinuus, és a hagyomány nem tartotta fenn emléküket, de megtalálásuk nehezebb a dűlőnévés a hagyomänyanyag hiänya miatt. Nem hangsülyozhatjuk eléggé Torma Istvän elsé pillantasra talan nyilvanvalé megállapítását, amely szerint , Bizonyos mondatípusok és régészeti objektumok között törvényszerű összefüggés van." (Torma 1978: 153). Esetünkben ez azt jelenti, hogy a hagyomány által a törökök/tatárok előli elrejtőzésre használtnak mondott üregek egy része valóban hódoltság kori menedékhely. , 4 barlangban való lakás nem szokás volt, hanem kényszerű alkalom; [...] A barlangban való lakások rendkívüli voltát éppen a szívósan élő monda igazolja." — írja Dömötör Sándor a balatonkenesei Tatárlikak kapcsán (Dömötör 1943: 402). A búvólyukak emléke éppen azért maradhatott fenn szívósan a néphagyományban, mert azok nem illeszkedtek a hagyományos települési rendbe. A különböző elnevezésű , likak" (főleg a Tatár- és Török-likak) szisztematikus feltérképezése révén a löszbe vájt menedékhelyek száma bizonyára tovább gyarapítható lenne. Koruk és funkciójuk meghatározása minden esetben egyedi feladat, ugyanakkor egy tervbe vett búvólyukkataszter segíthet az egyes objektumok régészeti jellegének eldöntésében, de a bujdosást tágabban értelmezve fontos lenne a kora újkori ideiglenes szálláshelyek Müller Róbert által megkezdett régészeti szempontú 259 Ugyanezt már több mint egy évszázaddal ezelőtt megfogalmazta Odescalchi Artúr, Bars megyei források alapján: , azon számos földalatti üreg, folyosó, pincze, sőt lakhatóvá tett barlang, a mely úgy szólván az egész felvidék minden falujában még ma is legalább nyomaiban fellelhető, tisztán a török előli menedéknek készülhetett [...] Sok helyt mesés népregék fűződnek ezen földalatti folyosókhoz és létezésük egész a tatárjárás idejéig nyúlik vissza; lehet, akkor is léteztek ilyen menedékbelyek, de általános használatba nyilván csak a hosszú törökhődoltsági korszakban jöttek, [...]”. Szerémi 1891: 6-7.
