Seite 211 [211]
210 K. NÉMETH ÁNDRÁS
ÖSSZEGZÉS
Összefoglalásképpen elmondható, hogy a dél-dunántúli löszvidék népe a török és
kuruc korban (vagy akár korábban is) a hadas időkben nemcsak erdőkben és mocsa¬
rakban húzhatta meg magát, hanem löszbe vájt, mesterséges üregrendszerekbe is
menekülhetett, amelyek régészeti módszerekkel is kimutathatóak.
Azok a (löszjüregek, amelyek a szájhagyomány szerint a tatárok/törökök előli
elrejtőzés célját szolgálták, általában középkori faluhelyek közelében fordulnak elő
(tehát nagy biztonsággal köthető létesítésük egy-egy faluközösséghez), és furcsa
módon akár napjainkig is megőrződhettek. Egyes esetekben igazolhatóan középkori
eredetűek és eredetileg valószínűleg lyukpincék voltak, a török és kuruc korban
pedig menedék- és rejtekhelynek használhatták őket. Használatuk az újkorig is
elhúzódhatott a társadalom perifériáján élők által (remeték?, betyárok, stb.). Ilyen
löszüregek természetesen ott is előfordulhatnak, ahol a lakosság nem kontinuus, és
a hagyomány nem tartotta fenn emléküket, de megtalálásuk nehezebb a dűlőnév¬
és a hagyomänyanyag hiänya miatt.
Nem hangsülyozhatjuk eléggé Torma Istvän elsé pillantasra talan nyilvanvalé
megállapítását, amely szerint , Bizonyos mondatípusok és régészeti objektumok között
törvényszerű összefüggés van." (Torma 1978: 153). Esetünkben ez azt jelenti, hogy a
hagyomány által a törökök/tatárok előli elrejtőzésre használtnak mondott üregek
egy része valóban hódoltság kori menedékhely. , 4 barlangban való lakás nem szokás
volt, hanem kényszerű alkalom; [...] A barlangban való lakások rendkívüli voltát éppen
a szívósan élő monda igazolja." — írja Dömötör Sándor a balatonkenesei Tatárlikak
kapcsán (Dömötör 1943: 402). A búvólyukak emléke éppen azért maradhatott
fenn szívósan a néphagyományban, mert azok nem illeszkedtek a hagyományos
települési rendbe.
A különböző elnevezésű , likak" (főleg a Tatár- és Török-likak) szisztematikus
feltérképezése révén a löszbe vájt menedékhelyek száma bizonyára tovább gyara¬
pítható lenne. Koruk és funkciójuk meghatározása minden esetben egyedi feladat,
ugyanakkor egy tervbe vett búvólyukkataszter segíthet az egyes objektumok régészeti
jellegének eldöntésében, de a bujdosást tágabban értelmezve fontos lenne a kora
újkori ideiglenes szálláshelyek Müller Róbert által megkezdett régészeti szempontú
259 Ugyanezt már több mint egy évszázaddal ezelőtt megfogalmazta Odescalchi Artúr, Bars megyei
források alapján: , azon számos földalatti üreg, folyosó, pincze, sőt lakhatóvá tett barlang, a mely úgy
szólván az egész felvidék minden falujában még ma is legalább nyomaiban fellelhető, tisztán a török
előli menedéknek készülhetett [...] Sok helyt mesés népregék fűződnek ezen földalatti folyosókhoz és lé¬
tezésük egész a tatárjárás idejéig nyúlik vissza; lehet, akkor is léteztek ilyen menedékbelyek, de általános
használatba nyilván csak a hosszú törökhődoltsági korszakban jöttek, [...]”. Szerémi 1891: 6-7.