Page 210 [210]
A TAMÁSI LIKAS-HEGY ÉS TÁRSAI. LÖSZBE VÁJT BÚVÓLYUKAK... 209
közülük csak a Mecsekben van), "5" amelyek közül itt nyolcat tárgyaltunk részletesen,
de bizonyára további török kori búvólyukak is rejtőznek a közel 140 mesterséges
üreg között. Itt említem meg, hogy régészeti korú löszbe vájt üregek bizonyosan
nem csak a Dunántúlon fordulhatnak elő. A Bács-Kiskun megyei Érsekhalma
határában, Hildpusztán, a bronzkori földvárnak helyet adó löszmagaslat oldalában
már az 1950-es évek óta ismert régészetileg a partba vájt több, pinceszerű üreg,
amelyek a néphagyomány szerint uradalmi dézsmapincék voltak, de búvóhelyként
is emlegették őket (Balázs — Kustár 2012, 49—50). Kiss György 1954-es helyszíni
szemléje során az egyik löszjárat aljában Árpád-kori kerámia-töredékeket tartal¬
mazó beásást dokumentált, ami a dunántúli löszjáratok régészeti korú keltezését
is nagymértékben támogatja.?57
A magyarországi barlanglakásoknak monográfiát szentelő Mednyánszky Miklós
azokat eredet, illetve a használat módja szerint osztályozta. Szerinte a természetes
eredetű barlanglakások közé sorolhatók a búvóhelyek és betyárbarlangok, a re¬
metebarlangok, illetve azok az esetek, amikor a barlangokban házakat építettek.
A mesterséges barlanglakásokat befoglaló kőzetük alapján kőbe, illetve löszbe
vájtakra osztotta fel (Mednyánszky 2009). Munkája számos fontos, régészetileg is
hasznosítható adatot tartalmaz, ha felosztása a mi szempontunkból vitatható is,
hiszen búvóhelyként használt löszjárataink egyike sem természetes eredetű.
A lehetséges párhuzamok kapcsán röviden ki kell térni a remetebarlangokra,
annál is inkább, mert egyes ismertetett löszjáratok esetében a helyi hagyomány
is utal arra, hogy remeték használták volna őket. Igazolhatóan középkori re¬
metebarlangokat — a hagyomány által annak tartott számos barlangot nem
számítva — Magyarország területéről csak három helyen ismerünk: Tihanyból,
Zebegenyböl (Csemegi 1948), és Mátraverebélyről (Bakó 1998).** K6z6s jellem¬
zőjük, hogy településektől távol, a környék kiemelkedő helyén, sziklába vájva
létesültek. A fentiek alapján nem tartom valószínűnek, hogy a külső-somogyi
löszjáratok valamelyike is elsődlegesen remeték lakhelyének készült volna, ami
persze nem zárja ki, hogy később — ahogy a hagyomány utal is rá — ne vehették
volna birtokba valamelyiket.
756 Eszterhäs 2015. Läsd még: http://nonkarstic.elte.hu/start.html (2018. november 15.)
257 Kecskeméti Katona J6zsef Müzeum Régészeti Adattära 69.299.
258 Gyôrffy Gyôrgy (1953: 102-103) elhelyezkedésük alapjän a balatonkenesei Tatärlikakrél is
feltételezte, hogy remetebarlangok lehettek.