Seite 207 [207]
206 K. NÉMETH ÁNDRÁS
(Margittay 1936: 44), de a hagyományos régészeti eszközökkel történő kutatás a
jelenleg még bejárható két-három járat esetében is felettébb balesetveszélyes len¬
ne, és kétes eredménnyel kecsegtet (elég arra utalni, hogy a Sófalvi András által a
máréfalvi Kőliknál feltárt egyik kamra esetében bebizonyosodott, hogy a barlangot
folyamatosan tisztították) (Sófalvi 2017: 264).
Régészeti leletekkel hármat tudunk valamelyest keltezni: a tamási Likas-hegy fő
járata a 13. század végén már biztosan létezett (ekkor még bizonyosan nem búvóhely¬
ként), a ságváriban néhány késő középkori kerámiát találtunk, az udvari búvólyuk
előtti teraszon pedig talán török kori használatra utaló vaskést és ólomdarabkát.
A lyukak készítői és használói kapcsán csak találgatásokba bocsátkozhatunk: fekvé¬
sük alapján egy-egy, meghatározható, hozzájuk közel fekvő falu lakói húzódhattak
meg bennük, közülük is elsősorban a védtelenebb lakosság (öregek, asszonyok,
gyerekek). Rejtettségük okán ugyanakkor a környéket ismerő fegyverforgatók¬
nak is menedékül szolgálhattak, hiszen Dankó Imre kutatásaiból ismert, hogy a
hódoltság idején a Dél-Dunántúlon léteztek olyan paraszti közösségek, amelyek
magukra maradva, földművelő munkájuk mellett időnként részt vettek a törökök
elleni harcokban, kihasználva helyismeretüket (Dankó 1959).
A török kori búvólyukak emlékét a kontinuus lakosság lényegében máig fenn¬
tartotta. A hódoltság után a társadalom perifériájára szorult elemek ideiglenes
jelleggel, megszakításokkal csaknem napjainkig menedékhelyként, szükséglakás¬
ként használhatták őket (jó példa erre a kishajmäsi Tatärlyukak, ahol a mäsodik
világháborúban katonaszökevények bujkáltak, a 2003. évi felmérés előtt egy évvel
pedig az egyikben még laktak) (Rónaki 2005). A ságvári Betyár-barlangot és a
békapusztai Betyárgödörből nyílót a hagyomány szerint a Kis-Koppány völgyében
tanyázó Patkó Bandi használta, "5" a tamásit pedig egy helyi betyár. A betyärhagyo¬
mány mellett a szerzetesektől, remetéktől való eredeztetés bukkan fel több helyütt
»s: A Betyárgödör másik neve, a Szoknyagödör a hagyomány szerint úgy keletkezett, hogy Patkó
Bandi betyártársai itt ölték meg vezérük szeretőjét, bosszúból, amiért a menyecske feladta a
csendőröknek a híres betyárt, és véres szoknyáját a gödör szájánál egy bokorra kiterítették.
Diczendy 1944: 85.
752. A hagyomány és szakirodalom környékünkön említ egy olyan további búvólyukat is, amely csak
betyárokkal kapcsolatban bukkan fel, ezért adattáramban nem szerepel. A Pesty Frigyes-féle
1864-es dűlőnévgyűjtés szerint , Egy meredek bérczen levő erdőben vágynak az úgynevezett Róka
lukak — hol [11862 évben a hírhedt Patkó bandájához tartozó rabló csapatból négyen tartózkodtak, kik
közül kettő a pandúrok bátor megtámadása folytán agyonlövetett." Pesty 2001, 237. A Rókalukak
alja helynév ma is létezik Nyimtől délnyugatra, a Nyimi-patak déli oldalán: SMEN: 179 — 44/96.
Valószínűleg ugyanezt említi két, betyárokkal foglalkozó mű is: Patkó Pistáék ,néba a Nyim és
Bábony közt lévő, barlangszerű, hosszú szobákra osztott alagútban húzódtak meg" (Gönczi 1944: 290),
továbbá: , Kási és Nyim között van egy földalatti bárom irányba elágazó pince: kb. 75 négyzetméter
területet tesz ki. Patkó és társai szívesen tartézkodtak ott.” Nagyszokolyi Papp 1992: 134.