Oldal 205 [205]
OCR
204 K. NÉMETH ÁNDRÁS IV. Az üreg a középkori egyházas Pél falu lakosainak búvóhelye lehetett, amely a járattól kb. 200 méterre északkeletre, az üregnek helyet adó gerinc lábánál, a Nagy-gyönk-völgyi-vízfolyással párhuzamosan húzódik (K. Németh 2015a: 176-177). A BEMUTATOTT EMLÉKANYAG ELEMZÉSE Egy 30 km sugarú körben legalább nyolc, a hagyomány által búvóhelyként számon tartott, löszbe vájt üreget ismerünk Külső-Somogyból és környékéről, Balatonendrédtől Alsószentivánig. Közülük kettőbe napjainkban még be lehet menni (Balatonendréd, Ságvár), a leírások alapján egyben az 1990-es ( Tamási), kettőben az 1960-as (Magyarkeszi, Udvari), kettőben az 1940—1950-es (Som, Tolnanémedi), egyben pedig az 1890-es években járt utoljára ember (Alsószentiván). A löszüregeket többnyire , lik" néven emlegetik, nevükhöz leggyakrabban a Tôrôk- jelz6 târsul (Magyarkeszi, Tolnanémedi, Udvari), egy esetben a szerzetesektől való eredeztetés miatt a Barát- jelző kapcsolódik hozzá (Balatonendréd), egy esetben az üregnek nincs neve, de a neki helyet adó hegy nevében benne van a szö (Tamäsi-Likas-hegy). Utöbbi helynév akár középkori eredetű is lehet; hiszen ugyanilyen dűlőnév (montem Lyukas) létezett 1380-ban a Veszprém megyei Vámos (ma Nemesvámos) határában is (Kumorovitz 1953: 286. 2. jegyzet). A ságvári lyukat Betyár-barlangnak nevezik, a somi és alsószentiváni lyuknak nem maradt fenn önálló neve. Hogy nem minden löszben képződött, lyuknak nevezett üreg mesterséges eredetű, arra kiváló példa a dunaszekcsői Töröklyuk. A dunai magaspartban talälható löszüreg geológiai kutatása kimutatta, hogy természetes módon keletkezett, és a betöltésében talált, régészeti korú leletek másodlagos helyzetüek.25° E löszjáratok némelyike eredetileg valószínűleg nem menedékhelynek készült, hanem a középkori települések fennállása idején használt objektumok, leginkább nagyméretű - talán bordézsma tárolására használt — pincék lehettek. Ez merült fel a balatonendrédi Barát-lik esetében, és a faluhellyel való kapcsolata alapján leginkább ez feltételezhető a tamási Likas-hegy járatrendszeréről is. Utóbbinál egyértelmű, hogy eredeti bejárati része beszakadt, és csak később (bizonyára a falu 16. századi 250 Kraft 2004. Az elemzés csak a Töröklyuk jelenlegi állapotát vette figyelembe, bár idézte Dunaszekcső 19. század végi monográfiájának az üreg antropogén részleteire vonatkozó leírását, mely szerint az üreg végében egy három láb széles nyíláson áthaladva , belső üregbe lehetett hatolni, mely szoba alakú jókora tér volt, két oldalán a földből készített padokkal s kivajt különbözı alakokkal”. Ha valóban léteztek a földből kivájt padok, akkor azok mégis az üreg egy részének mesterséges eredetére utalhatnak.
