Seite 192 [192]
A TAMÁSI LIKAS-HEGY ÉS TÁRSAI. LÖSZBE VÁJT BÚVÓLYUKAK... I9I
János egy régészeti kirándulás kapcsán ezt jegyezte fel: , Nevezetessége még e határ¬
nak a »Kancza« hegyben levé u. n. »Bujolik« barlang, mely valódi kis labyrinthus. Egy
I81I-iki hiteles fölmérés szerint 30 szoba és folyosó van benne. Ma azonban annyira el
van iszapolva, hogy a bejáratnál levő szobában sem lehet fölállani, a második szobával
összekötő folyosó pedig már oly szűk, hogy csak hason csúszva lehet benne előre haladni."
(Szendrei 1892: 372). Károly János 1899-es megyemonográfiájában így írt róla,
részben megismételve a korábbi adatokat (és megjegyezve, hogy adatait a helyi
birtokosoktöl vette): „Also-Szent-Ivany közseg területén vannak az ugynevezett buvó
lyukak, melyek a község keleti részén emelkedő hegyben fedeztettek fel, mely hegy nyugati
oldala még az ötvenes években szőllőbegy volt de azóta elpusztult s most legelő és szántó
fold. Ezen a nép által emlitett sbuvó lyukakc-nál azon hagyomány maradt fenn, hogy a
tatárjárás alatt a közeli vidék lakossága ide menekült, miután ezen vidék sürü erdőséggel
volt körül véve. Midőn a tatárok kivonultak IV. Béla király hivására sem akartak a benn
levők kijönni, hanem a király személyesen megjelent a lyuk nyilásánál s akkor jöttek elé az
abba elrejtőzött emberek. § ekkor a lyuk száját egy nagy kővel befedték s az egész dolgot
leírván az országos levéltárba elhelyeztetett. Azonban századok elmulván e dologról meg¬
feledkeztek s midőn a Nádor-csatorna elkészült e század elején s József nádor a csatorna
megnyitására e vidéken megjelent a nádori levéltárból elhozta az erre vonatkozó okmányt
s akkor a megjelent mérnökökkel — nyársakkal szurkálva a hegy oldalát a nyílást elrejtő
követ felfedezték azt felnyitották s a földalatti szobákba bementek s akkor mintegy 21
szobában voltak, különféle fegyvereket találtak — azóta a nyilás nyitva van s számosan
megfordultak e szobákban [...] ma azonban annyira el vannak iszapolva, hogy a bejá¬
ratnál levő szobában sem lehet folállani, a második szobával összekötő folyosó pedig már
oly szük, hogy csak hason csuszva lehet benne előre haladni s a belső térség alig szélesebb
mint egy rókalyuk területe". A többek által említett, 1810-ben (és nem 1811-ben) Árvay
Imre mérnök által készített alaprajzi felmérést is Károly János közölte (93. ábra).
Ezen egy északnyugat felé kinyúló földnyelv északnyugati végén nyíló, észak¬
nyugat-délkeleti, illetve erre merőleges tájolású folyosókból álló, részben a sza¬
bályos, egyenes, keskeny folyosók végén lévő, részben pedig egymásba nyíló,
hasonló méretű ovális ,szobákból" álló járatrendszert láthatunk. A bejárat után
balra következő szobából azonnal másik két újabb szoba nyílik, ez után viszont
két-két, egymásra merőleges szabályos folyosó következik, északi, nyugati és déli
végükön szabályos rendben elhelyezett szobákkal. A délnyugati szobából hosszú,
valószínűleg beszakadt folyosó nyúlt ki, a délkeletiből pedig kelet felé a többinél
nagyobb helyiség nyílt, amelyből észak felé szintén megszakadó folyosó indult (és
a két, egymás melletti szobát dél felől egy félkör alakú folyosó is összekötötte).
A bejárattal szemben kisebb szoba volt, amelyből jobbra egy másik szoba nyílt, ám
innen már nem lehetett továbbmenni (Károly 1899: 137-139). A 12 szoba mérete