Oldal 192 [192]
OCR
A TAMÁSI LIKAS-HEGY ÉS TÁRSAI. LÖSZBE VÁJT BÚVÓLYUKAK... I9I János egy régészeti kirándulás kapcsán ezt jegyezte fel: , Nevezetessége még e határnak a »Kancza« hegyben levé u. n. »Bujolik« barlang, mely valódi kis labyrinthus. Egy I81I-iki hiteles fölmérés szerint 30 szoba és folyosó van benne. Ma azonban annyira el van iszapolva, hogy a bejáratnál levő szobában sem lehet fölállani, a második szobával összekötő folyosó pedig már oly szűk, hogy csak hason csúszva lehet benne előre haladni." (Szendrei 1892: 372). Károly János 1899-es megyemonográfiájában így írt róla, részben megismételve a korábbi adatokat (és megjegyezve, hogy adatait a helyi birtokosoktöl vette): „Also-Szent-Ivany közseg területén vannak az ugynevezett buvó lyukak, melyek a község keleti részén emelkedő hegyben fedeztettek fel, mely hegy nyugati oldala még az ötvenes években szőllőbegy volt de azóta elpusztult s most legelő és szántó fold. Ezen a nép által emlitett sbuvó lyukakc-nál azon hagyomány maradt fenn, hogy a tatárjárás alatt a közeli vidék lakossága ide menekült, miután ezen vidék sürü erdőséggel volt körül véve. Midőn a tatárok kivonultak IV. Béla király hivására sem akartak a benn levők kijönni, hanem a király személyesen megjelent a lyuk nyilásánál s akkor jöttek elé az abba elrejtőzött emberek. § ekkor a lyuk száját egy nagy kővel befedték s az egész dolgot leírván az országos levéltárba elhelyeztetett. Azonban századok elmulván e dologról megfeledkeztek s midőn a Nádor-csatorna elkészült e század elején s József nádor a csatorna megnyitására e vidéken megjelent a nádori levéltárból elhozta az erre vonatkozó okmányt s akkor a megjelent mérnökökkel — nyársakkal szurkálva a hegy oldalát a nyílást elrejtő követ felfedezték azt felnyitották s a földalatti szobákba bementek s akkor mintegy 21 szobában voltak, különféle fegyvereket találtak — azóta a nyilás nyitva van s számosan megfordultak e szobákban [...] ma azonban annyira el vannak iszapolva, hogy a bejáratnál levő szobában sem lehet folállani, a második szobával összekötő folyosó pedig már oly szük, hogy csak hason csuszva lehet benne előre haladni s a belső térség alig szélesebb mint egy rókalyuk területe". A többek által említett, 1810-ben (és nem 1811-ben) Árvay Imre mérnök által készített alaprajzi felmérést is Károly János közölte (93. ábra). Ezen egy északnyugat felé kinyúló földnyelv északnyugati végén nyíló, északnyugat-délkeleti, illetve erre merőleges tájolású folyosókból álló, részben a szabályos, egyenes, keskeny folyosók végén lévő, részben pedig egymásba nyíló, hasonló méretű ovális ,szobákból" álló járatrendszert láthatunk. A bejárat után balra következő szobából azonnal másik két újabb szoba nyílik, ez után viszont két-két, egymásra merőleges szabályos folyosó következik, északi, nyugati és déli végükön szabályos rendben elhelyezett szobákkal. A délnyugati szobából hosszú, valószínűleg beszakadt folyosó nyúlt ki, a délkeletiből pedig kelet felé a többinél nagyobb helyiség nyílt, amelyből észak felé szintén megszakadó folyosó indult (és a két, egymás melletti szobát dél felől egy félkör alakú folyosó is összekötötte). A bejárattal szemben kisebb szoba volt, amelyből jobbra egy másik szoba nyílt, ám innen már nem lehetett továbbmenni (Károly 1899: 137-139). A 12 szoba mérete
