Page 181 [181]
OCR
180 K. NÉMETH ÁNDRÁS állapothoz képest a korábbi , bejárat" ekkor már járhatatlan volt, az alaprajzok alapján pedig a legfontosabb különbség, hogy korábban öt, újabban azonban csak négy kisebb kamrát figyeltek meg a folyosó mentén. Mint láttuk a 18-19. századi hagyomány szerint a járatrendszert remeték, szerzetesek használták. Papp István plébános, helytörténész hivatkozás nélkül azt írja, hogy egy remete adatait megtalálta a (tamási?) anyakönyvben (Papp 2000: 155). Fontos megjegyezni, hogy írásos adatok szerint 1770-ben egy Kecskés Tamás nevű nazarénus remete élt Tolnatamäsiban (Puskely 1998: 857-858). Cser László jezsuita szerzetes úgy tudta, hogy a néphit szerint a török hódoltság idején építették: , Ide bújtak, itt éltek, hogy elkerüljék a családok lemészárlását, a fiúk a janicsárságot, a lányok a harembe valé hurcoltatast.” (Cser 1996: 28). Egy 1968-as néprajzi gyűjtés szerint a tatárok elől menekültek a Likas-hegybe az emberek (amely ráadásul állítólag négy-öt kilométer hosszú, és Páriban ér véget). A helyi születésű Könnyü László szerint , a középkorban szerzetesek lakása lehetett", majd — nyilván később — , állítólag ez volt a tanyája egy Halbek nevű haramiának, aki a betyárvilág idején innen tartotta rémületben a környék lakóir?. (Könnyü 1977: 7; Könnyü 1980: 26). ÁZ OBJEKTUM ÉS KÖRNYEZETÉNEK MAI KÉPE A járatrendszer a középkori falu délnyugati szélén, a Nagy-likas-hegy északkeleti lejtőjén helyezkedik el, északkeletről délnyugat felé hatol a domb belsejébe (84. ábra). A járat egykor megközelítőleg vízszintes aljú lehetett, hasonlatosan egy nagyobb méretű lyukpincéhez. Bejárati része — amely felett a lejtés következtében vékonyabb volt a földtakaró, mint a járat belseje fölött — a történeti korokban beszakadt, ezt ma egy kb. 24 méter hosszú, o,5—2,5 méter mély, két-három méter széles, délnyugat felé emelkedve húzódó mélyedés rajzolja ki a felszínen (85. ábra). Az eredeti bejárat az előtte lévő vízszintes teraszról nyílott, ahol a nyílás két oldalán derékszögű, északon három, délen négy méter széles, öt méter hosszú enyhe bevágódás talán valamiféle előtér helyét rajzolja ki. Bizonyára hasonló módon került felszínre az az egykor föld alatt lévő helyiség is, amelynek helye a bemélyedő bejárati rész közepe tájától kb. három méterre északnyugatra rajzolódik ki egy kb. öt-hat méter átmérőjű, egy-két méter mély horpadás formájában (86. ábra). Északkeleti részéből 2—2, 5 méter széles árok vezet ki (talán egykori felszínre vezető nyílás helye). 28 Eget6 1968: 195 (Csapó Sándor, 73 éves).
