Seite 181 [181]
180 K. NÉMETH ÁNDRÁS
állapothoz képest a korábbi , bejárat" ekkor már járhatatlan volt, az alaprajzok
alapján pedig a legfontosabb különbség, hogy korábban öt, újabban azonban csak
négy kisebb kamrát figyeltek meg a folyosó mentén.
Mint láttuk a 18-19. századi hagyomány szerint a járatrendszert remeték, szer¬
zetesek használták. Papp István plébános, helytörténész hivatkozás nélkül azt írja,
hogy egy remete adatait megtalálta a (tamási?) anyakönyvben (Papp 2000: 155).
Fontos megjegyezni, hogy írásos adatok szerint 1770-ben egy Kecskés Tamás nevű
nazarénus remete élt Tolnatamäsiban (Puskely 1998: 857-858).
Cser László jezsuita szerzetes úgy tudta, hogy a néphit szerint a török hó¬
doltság idején építették: , Ide bújtak, itt éltek, hogy elkerüljék a családok lemészárlását,
a fiúk a janicsárságot, a lányok a harembe valé hurcoltatast.” (Cser 1996: 28). Egy
1968-as néprajzi gyűjtés szerint a tatárok elől menekültek a Likas-hegybe az em¬
berek (amely ráadásul állítólag négy-öt kilométer hosszú, és Páriban ér véget).
A helyi születésű Könnyü László szerint , a középkorban szerzetesek lakása lehetett",
majd — nyilván később — , állítólag ez volt a tanyája egy Halbek nevű haramiának,
aki a betyárvilág idején innen tartotta rémületben a környék lakóir?. (Könnyü 1977:
7; Könnyü 1980: 26).
ÁZ OBJEKTUM ÉS KÖRNYEZETÉNEK MAI KÉPE
A járatrendszer a középkori falu délnyugati szélén, a Nagy-likas-hegy északkeleti
lejtőjén helyezkedik el, északkeletről délnyugat felé hatol a domb belsejébe (84.
ábra). A járat egykor megközelítőleg vízszintes aljú lehetett, hasonlatosan egy
nagyobb méretű lyukpincéhez.
Bejárati része — amely felett a lejtés következtében vékonyabb volt a földtakaró,
mint a járat belseje fölött — a történeti korokban beszakadt, ezt ma egy kb. 24 méter
hosszú, o,5—2,5 méter mély, két-három méter széles, délnyugat felé emelkedve húzódó
mélyedés rajzolja ki a felszínen (85. ábra). Az eredeti bejárat az előtte lévő vízszintes
teraszról nyílott, ahol a nyílás két oldalán derékszögű, északon három, délen négy
méter széles, öt méter hosszú enyhe bevágódás talán valamiféle előtér helyét rajzolja ki.
Bizonyára hasonló módon került felszínre az az egykor föld alatt lévő helyiség
is, amelynek helye a bemélyedő bejárati rész közepe tájától kb. három méterre
északnyugatra rajzolódik ki egy kb. öt-hat méter átmérőjű, egy-két méter mély
horpadás formájában (86. ábra). Északkeleti részéből 2—2, 5 méter széles árok vezet
ki (talán egykori felszínre vezető nyílás helye).
28 Eget6 1968: 195 (Csapó Sándor, 73 éves).