Page 174 [174]
OCR
A TAMÁSI LIKAS-HEGY ÉS TÁRSAI. LÖSZBE VÁJT BÚVÓLYUKAK... 173 a lösz, amely a Külső-Somogy legfontosabb felszíni képződménye. Átlagosan 10—20 méter közötti vastagságban borítja a tájat, de a dombság délkeleti részein ennél is vastagabban, a magas hátakon és gerinceken vékonyabban települt (Szilárd 1967: 22). A bemutatott búvólyukak többsége kistáji beosztás szerint Kelet-Külső-Somogyban fekszik (Balatonendréd, Ságvár, Som, Magyarkeszi, Tamäsi), kettő a Tolnai-Hegyháton (Tolnanémedi, Udvari), egy pedig Kézép-Mezéféldén (Alsószentiván) (Marosi — Somogyi 1990: passim), nagyobbrészt Somogy és Tolna megyében. Első, 19 századi leíróik pince, lyuk, búvólyuk néven említették őket, első régészeti ismertetöiknel (Wosinsky Mör, Hattyüffy Dezső, Szendrei János) főleg barlangként szerepeltek, a helytörténész Papp Gyula pedig pincebarlangnak nevezte a békapusztait. A témával szisztematikusan eddig egyedüli régészként foglalkozó Sófalvi András — igaz, más földrajzi környezetben — védbarlangoknak nevezte őket. Jómagam fontosnak tartom, hogy az objektumok nevében szereplő tájnyelvi "lik" szó — amely nem mellesleg 1055-től adatolható (igaz, tulajdonnévben), és eredetileg "barlang, üreg? jelentéssel bírt, mai "nyílás" értelme pedig csak később alakult ki (ESz: 448-449) — azok megnevezésében is megmaradjon, ezért a 19. századi leírásokban szereplő, és a lyukak funkciójára utaló "búvólyuk" kifejezést tartom egyelőre legalkalmasabbnak a löszbe vájt refugiumok leírására. Annál is inkább, mert a kifejezést már a 17. században is használták: egy Bars megyei vizsgálatban 1634-ben ezt írták a Hizér falut ért török pusztításról: , Mikor az Sitva mellékit elrablották, falujokat megígették, 36 eleven embert vittenek, bujólikakban fultanak meg 24, [...]” (Szerémi 1891: 130). A korabeli szövegek alapjän az erdei „lyukakban” valö bujdosäs nem lehetett ritkaság. Melius Péter egy 1565-ös szövegében ezt olvashatjuk: , Erdoere likbol likba budosol a doeghalal eloett”, Nagyszombati Márton jezsuita író 1702-es művében pedig: , Azért job, ha azon rejtek helybe és bújó lyúkba viszsza szivédnak” (MNytSz L: 323-324). Tanulmänyomban üregnek, jâratnak, illetve lyuknak is neveztem a tárgyalt objektumokat, ugyanakkor kerültem a félrevezető, funkcióra utaló pince, illetve az eredetileg a két méternél hosszabb természetes üregeket jelentő barlang kifejezéseket." Az elnevezéseknél maradva megjegyzem, hogy — Sófalvi Andrással összhangban — a járatok négyzetméteresnél kisebb helyiségeit fülkének, az ennél nagyobbakat pedig kamrának nevezem (ezek újkori forrásainkban fiók, fülke, szoba, a Likas-hegy esetében olykor pedig cella néven is szerepelnek). #7 Ugyanebben a szövegben Knyezics faluban , bííjó vermekben" megfulladt emberekről van szó. Szerémi 1891: 127. +8 Érdemes megemlíteni, hogy tárgyalt területünk két, ma is létező településének neve is földbe vájt objektumokra utal. Ireg (a mai Iregszemcse) neve a gödör" és régen "barlang" jelentéssel is rendelkező magyar "üreg" főnévből keletkezett (FNESz I.: 634), Pincehely neve pedig pincék létesítésére alkalmas helyre utal (FNESz II.: 348).
