Seite 174 [174]
A TAMÁSI LIKAS-HEGY ÉS TÁRSAI. LÖSZBE VÁJT BÚVÓLYUKAK... 173
a lösz, amely a Külső-Somogy legfontosabb felszíni képződménye. Átlagosan 10—20
méter közötti vastagságban borítja a tájat, de a dombság délkeleti részein ennél is
vastagabban, a magas hátakon és gerinceken vékonyabban települt (Szilárd 1967: 22).
A bemutatott búvólyukak többsége kistáji beosztás szerint Kelet-Külső-Somogyban
fekszik (Balatonendréd, Ságvár, Som, Magyarkeszi, Tamäsi), kettő a Tolnai-Hegyhá¬
ton (Tolnanémedi, Udvari), egy pedig Kézép-Mezéféldén (Alsószentiván) (Marosi
— Somogyi 1990: passim), nagyobbrészt Somogy és Tolna megyében.
Első, 19 századi leíróik pince, lyuk, búvólyuk néven említették őket, első régésze¬
ti ismertetöiknel (Wosinsky Mör, Hattyüffy Dezső, Szendrei János) főleg bar¬
langként szerepeltek, a helytörténész Papp Gyula pedig pincebarlangnak nevezte
a békapusztait. A témával szisztematikusan eddig egyedüli régészként foglalkozó
Sófalvi András — igaz, más földrajzi környezetben — védbarlangoknak nevezte őket.
Jómagam fontosnak tartom, hogy az objektumok nevében szereplő tájnyelvi "lik"
szó — amely nem mellesleg 1055-től adatolható (igaz, tulajdonnévben), és eredetileg
"barlang, üreg? jelentéssel bírt, mai "nyílás" értelme pedig csak később alakult ki (ESz:
448-449) — azok megnevezésében is megmaradjon, ezért a 19. századi leírásokban
szereplő, és a lyukak funkciójára utaló "búvólyuk" kifejezést tartom egyelőre legal¬
kalmasabbnak a löszbe vájt refugiumok leírására. Annál is inkább, mert a kifejezést
már a 17. században is használták: egy Bars megyei vizsgálatban 1634-ben ezt írták
a Hizér falut ért török pusztításról: , Mikor az Sitva mellékit elrablották, falujokat
megígették, 36 eleven embert vittenek, bujólikakban fultanak meg 24, [...]” (Szerémi
1891: 130). A korabeli szövegek alapjän az erdei „lyukakban” valö bujdosäs nem
lehetett ritkaság. Melius Péter egy 1565-ös szövegében ezt olvashatjuk: , Erdoere likbol
likba budosol a doeghalal eloett”, Nagyszombati Márton jezsuita író 1702-es művében
pedig: , Azért job, ha azon rejtek helybe és bújó lyúkba viszsza szivédnak” (MNytSz
L: 323-324). Tanulmänyomban üregnek, jâratnak, illetve lyuknak is neveztem a
tárgyalt objektumokat, ugyanakkor kerültem a félrevezető, funkcióra utaló pince,
illetve az eredetileg a két méternél hosszabb természetes üregeket jelentő barlang
kifejezéseket." Az elnevezéseknél maradva megjegyzem, hogy — Sófalvi Andrással
összhangban — a járatok négyzetméteresnél kisebb helyiségeit fülkének, az ennél
nagyobbakat pedig kamrának nevezem (ezek újkori forrásainkban fiók, fülke, szoba,
a Likas-hegy esetében olykor pedig cella néven is szerepelnek).
#7 Ugyanebben a szövegben Knyezics faluban , bííjó vermekben" megfulladt emberekről van szó.
Szerémi 1891: 127.
+8 Érdemes megemlíteni, hogy tárgyalt területünk két, ma is létező településének neve is földbe
vájt objektumokra utal. Ireg (a mai Iregszemcse) neve a gödör" és régen "barlang" jelentéssel is
rendelkező magyar "üreg" főnévből keletkezett (FNESz I.: 634), Pincehely neve pedig pincék
létesítésére alkalmas helyre utal (FNESz II.: 348).