Oldal 168 [168]
OCR
PR, N ED SL, 77. ábra. Magasmegye a szászvári Lápá-földek peremén, 2011. január (Máté Gábor felvétele) ÖSSZEGZÉS A tanulmányban a Mecsek-hegység hasznosításának történetéből láthattunk példákat, amelyek főként a településhálózat, a helynevek, a birtokviszonyok és a táj morfológiájának a segítségével nyújtottak betekintést a korábbi művelési gyakorlatok körébe. A példák a középkortól a 20. századig villantottak fel eseményeket, térbeli viszonylatokat, hasznosítási módokat különösképpen az erdők, és az erdőirtások terén. A Mecsekben végzett táji vizsgálatok szempontjából igen lényeges, hogy a népessége kontinuus és fenntartotta a korábbi korszakok életmódjának helynévi és művelésre vonatkozó emlékezetanyagát. Területén a dombságokra jellemző művelésmódok mérsékeltebb ütemben terjedtek el, illetőleg szorultak vissza. Felszínén tanulmányozhatók a régi szántásnyomok, legelőerdők, degradációk emlékei, vagy éppen a szántóföldek sajátos térbeli tagozódása. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a vidék ne hordozná magán az átalakulás nyomait. A hegység egyes területeit a bányászat, a montánipari tevékenységek élénken átformálták, ezzel együtt is jobban megőrizte a korábbi korszakok emlékeit. Meglepő helyeken és olykor bizarr módon élhet együtt a régi és az új táj. A koszonyai trafóház bányákkal, meddőhányókkal körbeölelt vidékén az Újfalu-mező középkori irtásföldjének reliktumaira lelünk.
