Page 161 [161]
OCR
160 MÁTÉ GÁBOR Battyán, Nyárád, Hodács, Márétóró stb. A régi falvakról igen élénk történeti hagyomány maradt fent, még napjainkban is ismerik a azokat. Sőt, Reuter Camillo névkutatásai szerint az egregyiek tisztában voltak azzal is, hogy az említett erdőközi mezők a régi községek szántói voltak. Ennek a felismerésének ad hangot a Cikai kut, Ekéd, Ekepuszta cimszavakban (Reuter 1961b: 359; 364). Tehát megfigyelhetjük, hogy a törököt túlélt falvak a pusztult községekkel bővítik területüket. A 16. századi pusztásodás során megszűnt községek általában valamely kontinuus falu részévé váltak, a 17. század végén elpusztultak inkább a puszta , státuszát" kapták, s a földesurak igyekeztek külön kezelni őket. AZ ÚJKORI IRTÁSOK A 18. századtól kezdve egyre több szántója lett a parasztságnak. Tűzzel, keringetéssel, baltával, irtókapával vitték végbe az irtásokat.?" Az irtások a telepítések nyomán hatalmas lendületet kaptak. A 18. században számos új német telep, illetve utca jött létre a hegységben, a mecseki irtványfalvak ,új generációja". Részben azokon a helyeken, ahol a középkori hegyközi falvak feküdtek. Így az ember ismét visszavette az erdőtől azon területeket, amelyeket a középkor kései századaiban falvakkal kolonizált. Németegregy (Kisbattyán), Óbánya, Újbánya, Pusztabánya, Zobák, Viganvár, Vágotpuszta a hegyektől, erdőktől elzárt vidéken jött létre. Határukban huták, szénégető boksák, hamuházak tűntek fel, jelezvén, hogy az új kolonizációs folyamat a fa felhasználására épült. A betelepítések folytán és a természetes népességnövekedés hatásaként növekedett a gabonával vetett területek kiterjedése, amit siettetett az a körülmény, hogy a hagyományos gabonafélék, a kukoricával és a burgonyával kiegészülve a táplálkozásban is egyre fontosabbá váltak." A 18. század végére az üveghuták, a lázasan terjedő szén- és mészégetés és az ekkor beinduló szénbányák tovább fogyasztották az erdőket, valósággal letarolták azokat. Ezen szorító körülmények miatt kezdték el országosan és megyei szinten is, az uradalmak egyetértésével korlátozni az erdőhasználatot. A parasztság földéhsége azonban óriási volt és az erdőirtás lendülete csak lassan hagyott alább. Az uradalmak gátat szabtak a folyamatnak. Az erdő fájának fizetség nélküli vagy tiltott határrészben történő használatát a 18. század végétől már erdei kihágásnak vették és az erdők felügyeletét ellátó, serényen dolgozó erdőőrök büntetéssel sújtották." 200 Az irtás általános kérdéseiről lásd: Takács 1980. tor A táplálkozás változására nézve: Kisbán 1997: 426. 702 Az erdei kihágások dokumentumait megtaláljuk az úrbéri perek iratanyagaiban. pl. Magyar Nemzeti Levéltár Baranya Megyei Levéltára IV. r. i. 671 t. 108. (Esterházy-uradalom)
