Oldal 156 [156]
A MECcsEK KÖZÉPKORI ÉS KORA ÚJKORI GAZDÁLKODÁSÁNAK TÁJTÖRTÉNETI EMLÉKEI I55
keresni, ahol Árpád (Pécs-Nagyárpád), Kiskozár (Kozármisleny) és Nagykozár
falvak fekszenek. A névadás Iarcsához hasonlóan ezen falvak esetében is még a
középkorig nyúlhat vissza. Bizonyosan ezen települések is rendelkeztek megha¬
tározott földhasználati, faizási vagy legeltetési joggal a Közép-Mecsek erdeiben.
Tetszetős lenne az adatokat Györfty György ama elméletébe illeszteni, amely
a fenti példákhoz hasonló helynévpárokat a téli-nyári szállásváltásra, legelőváltó
gazdálkodásra vezeti vissza. Meglehet, talán a Pécsi-medencében letelepedett hon¬
foglaló nemzetségektől erednek a magaslati nevek. Felhívnám azonban a figyelmet
arra, hogy a középkorban is megvoltak azon jogi lehetőségek és keretek, melyek
elősegíthették az ilyen irányú kapcsolatok kialakulását és mélyülését. Bizonyos
fokú transzhumálás, legelőváltó gazdálkodás még a 19-20. században is érvényben
volt a környéken. Sőt ma is vannak vándor juhászok, akik az alföldi központtal
bérelnek legelőt a kevés állatot tápláló Mecsekben.
LÉPCSŐZETES HATÁRHASZNÁLATI RENDSZER
- „MECSEKI FÜGGÖKERTERK”
Maksay Ferenc kutatäsaiböl tudjuk, hogy hegyalján vagy vízmentén települt középkori
falvak határa gyakorta keskeny, elnyújtott alakot vett fel (Maksay 1971: 134-136).
Úgy, hogy a kevésbé intenzíven hasznosított területből valamennyiüknek hosszan,
keskenyen elnyúló, többé-kevésbé párhuzamos csíkok jutottak. Ezt a jellegzetességet
látjuk a Kelet-Mecsek északi részén, ahol a faluhatárok igen hosszú, északi—déli,
északkeleti—délnyugati irányban elnyújtott rajzolattal bírnak. A községek a Völgy¬
ségi-patak völgyének alján ülnek 140-től 210 méteres magasságig (Váraljától Magya¬
regregyig). Határaik a Dobogó hegycsoportból (596 m.) lefutó vizekhez igazodnak.
Magyaregregytől Mázáig a falvak közti határok (tekintve, hogy egyazon uradalom,
a pécsi püspökség nádasdi kerületének tulajdonában voltak) nem voltak hivatalosan
elkülönítve. A szokásjog azonban bizonyára már a falualapítások idejétől szabályozta
a használat rendjét, sőt bizonyára meghatározta azon természeti objektumokat is,
melyek a falvak határait jelölték. A patakok természetes feltáróútként segítették
a hegyalján élő embert a belső területek megközelítéséhez. A központi tömbből
(Dobogó hegycsoport) lépcsőzetesen alacsonyodó, teresebb hegyhátakon szántó¬
kat alakítottak ki. Ezeket a hegyháti földeket nevezem — inkább figyelemfelkeltési
céllal — mecseki függőkerteknek (71. ábra). Abból a megfontolásból, hogy elművelt
platóik, oldalaik északról igen látványos, vertikálisan tagolódó képet mutatnak.
A Dobogó irányában elnyúló határokon három övezet alakult ki. A falvakhoz
közel eső előhegyek (ormok, mányok) szintje, ahol intenzívebben művelt szőlők,