Oldal 154 [154]
OCR
A MECsEK KÖZÉPKORI ÉS KORA ÚJKORI GAZDÁLKODÁSÁNAK TÁJTÖRTÉNETI EMLÉKEI 153 Be; HEGYALJI KÖZSÉGEK HEGYBÉLI HASZONVÉTELEI (ERDEI ÉS SZŐLŐBELI BEBIRTOKLÁS) A középkorban nemcsak a hegyi szántók kialakítása volt mozaikos és tért el a jelenlegitől, az erdőgazdálkodás sem a mai gyakorlatot követte. Ha hihetünk a helyneveknek, a Mecsekben is elkülönültek egymástól a különböző rendeltetésű erdö- és határrészek (ereszvény, bárdos erdő, élőerdő, gyakorerdő stb.)."" Sajnos az erdőkkel való gazdálkodás menetéről rendszerszerű ismereteink nincsenek. Feltételezhető ugyanakkor, hogy a majorsági gazdálkodás megerősödése előtt kevésbé törekedtek az erdők elkülönítésére, és magánkezelésbe vonására, hiszen a piaci kereslet ekkoriban korlátos volt. Az erdőnemek tagolódása tehát szükségszerű volt, de nem járt a parasztság használati jogainak felszámolásával. Annyi viszont bizonyos, hogy a hatalmas mecseki erdők javát élőerdőként, vagyis legelőerdő196 Ereszvény (Magyaregregy); Bárdosi (Komló-Hosszúhetény), Tarcsa-élés (Kővágószőlős), Tamás gyakra (Ag). BMEN I.: 191 — 31/302; 277 — 48/324; 668 — 130/80, 130 — 17/65. A köz£pkori erdötipusokröl läsd: Szabö 2009.
