Oldal 152 [152]
A MEcsEK KOZEPKORI ES KORA UJKORI GAZDALKODASANAK TAJTORTENETI EMLEKEI ISI
AZ IRTÁS KORAI SZAKASZA - KÖZÉPKORI
SZANTOK (BUDAFA-UJFALU-MEZO)
Az ember tehát az Ärpäd-korra biztosan behatolt az erdéségbe és irtasokkal fel¬
szaggatta a területüket. Az irtasok egy része talán már meglévő gyöpökön, erdei
tisztásokon, szántókon alakult ki. A népesség gyarapodásával, újabb és újabb
falvak kialakulásával, meglévők osztódásával egyre nőhetett az irtások kiterjedése.
Gabonára minden népcsoportnak szüksége volt, és nyilvánvaló, hogy ezt — ha
tehették — a közelben takarították be. A falvak gazdasági életében azonban, ekkor
még kisebb jelentősége volt a kenyéradó szántóföldeknek. Ezek a gabonafogyasz¬
tás 17. századi növekedésével kezdtek nagyobb ütemben gyarapodni, az erdők és
legelők rovására.
Budafa a Mecsek gerincéhez közel fekvő hegyközi település (68. ábra). A tö¬
rök alatt is folytonosan lakott hely, határszerkezete a székesegyházi levéltárban
őrzött úrbéri rendezést előkészítő térképek alapján vizsgálható.": Ez a kép még
minden bizonnyal a késő középkor óta tartó, szervesen és töretlenül alakuló
faluhatárt mutatja, ami sokkal jobban hasonlít a középkori, mint a jelenlegi álla¬
potokhoz. Megfigyelhetjük rajta azt a magassági övezetességet, amely a hegyközi
falvakat a középkorban is jellemezhette. A völgyekben túlnyomó részt rétek és
kerti földek (kenderföldek, káposztások stb.) feküdtek, továbbá itt alakították ki
az állattartás céljára használt szállásokat. Termőterületeiket a hegyek tetején, a
meredek részek szántásától tartózkodva hozták létre. Szőlőföldjeik ormokon, be¬
napozott hegytetőkön, többletfényt kapó délies oldalakon voltak. A határ egyik
távoli részében találjuk az Újfalu-mező nevezetű szántóföldet. Ez az 1850-es
évekig a parasztság egyik fontos, ám gyengén termő földterülete volt. A lakos¬
ság a határ ezen részét feltehetőleg külön nyomásként élték, illetőleg bizonyos
korszakokban talán parlagolva, a természetnek meghatározott évig szabad utat
hagyva, majd újrairtva művelte. A földrész középkori eredetére neve alapján
következtethetünk. A terület 350—370 méteres tengerszint feletti magasságban, a
vízválasztón fekszik, közvetlenül határos a szomszéd Somogy (Pécssomogy, ma
Pécs része) községgel. Somogy régi neve Újfalu volt, amelyet már a középkorban
kiszorított az először 1406-ban felbukkanó Somogy névváltozat (Györffy 1987:
398-399). A közseg a 16-17. században már csak Somogyként szerepel a forrá¬
sokban. A sajátos névváltásból arra következtethetünk, hogy a szántóföld irtása a
15. századnál nem lehet későbbi, mert ha így lenne, bizonyára Somogyi mezőnek
55 PEL II. Térképtár, Budafa 3. (1781, sz. n.), 1. (1780-as évek, Antonius Duplater); 2. (1797,
Gmehling József)