ma is létező, ugyanazon a patakon létesített Csádés-tóval feleltethető meg. Em¬
lítésre méltó utóbbi neve is, hiszen a csádé egyik jelentése a sok közül sásféle, sás
és káka, egy másik pedig vizenyős helyen termő, sással vegyes fűféle (ÚMTSz
I.: 734—735),7 ami utalhat egy élő tó sekélyvízi növényzetére, vagy az elhagyott
tómedrekben előszeretettel tenyésző savanyú fűfélékre is.
Mint láthattuk, a falu fekvésére nemcsak a vele azonos birtokügyekben szereplő
települések környékére fókuszálva következtethetünk, de rendelkezünk néhány
konkrét adattal is környezetére vonatkozóan. Gyánt határjárásából kiderül, hogy
Gyántot keletről Iemerkény határolta, a simontornyai domokosnak adományozott
birtokok felsorolásából pedig az, hogy határában halastavak is voltak.
A fenti adatokból következik, hogy összekapcsoljuk az írott forrásban Temerkény
birtokon említett egykori halastavakat, valamint a terepen a Barátok tava fölött
régészetileg azonosított középkori lelőhelyet. A lelőhely fekvése megfelel az idézett
határjáró oklevelek alapján kikövetkeztethető hozzávetőleges helynek, amennyiben
valóban Gyánttól (délkeletre és Görbőtől keletre helyezkedik el, közte és a két
említett falu között pedig nem ismerünk más középkori faluhelyet. A Barátok tava
helynév középkori eredete a fentiek után joggal feltételezhető, kevéssé valószínű,
hogy a török kor után nevezték volna el utólag a tavat, vagy annak helyét. Különösen
valószínű ez annak ismeretében, hogy Kisszékely — ami ma közvetlenül a tó köze¬
lében fekszik — azon kevés település egyike Tolna megye belső területein, amelynek
lakói írott források alapján bizonyíthatóan részben túlélték a török hódoltságot
(K. Németh - Varga 2019: 35), tehát megőrizhették a középkori dűlőneveket is.
Temerkénynek nem maradt helynévi emléke, az 1580-as defter után több em¬
lítését nem ismerjük. Közelében, tőle néhány száz méterre északra, a Nagy-árok
keleti ága forrásánál a 19. század közepe táján jelenik meg Csókáspuszta, "3 amely
nevének eredete nem ismert, a Pesty Frigyes-féle összeírásban 1864-ben még
a dűlők egyikeként szerepel (Gaál — Kőhegyi 1975: 322). A tó feletti dűlő neve
a nyomon követhető elmúlt másfél évszázadban egyaránt Szoros (I MFN: 90 —
10/43), amelynek jelentése szűk, meredek falú völgy, út (TESz III.: 786). A dűlő
bizonyára a Barátok tava déli gátján keresztül vezető, alább tárgyalandó mélyútról
kapta a nevét, aminek Szoros lehetett a helyi megnevezése, a mai helynév tehát a
mélyen bevágódott dűlőutat jelölő helynév jelentésbővülése folytán válhatott egy
nagyobb dűlő elnevezésévé."