Oldal 132 [132]
OCR
KÖZÉPKORI EREDETŰ MALMOK ÉS MALOMHELYEK FOLYTONOSSÁGA... 131 mérten) esett. Az árkok füzérszerűen kapcsolták össze a völgyben fekvő malmokat. Egy-egy árkon 4-8 malom is lehetett, anélkül, hogy a természetes árokból vízutánpótlást kapott volna. Ezzel az átrendeződéssel egy lényegesen kiépítettebb és műszakilag is rendszeresen felügyelt rendszer jött létre, ahol a malomárkokban történő vízvisszaduzzasztás mellett zúgók (árapasztó) építése, a malomkerékre érkező víz mennyiségének uradalmi (majd hatósági) szabályozása is a vízkezelés velejárója lett (Máté 2014c: 487—491). A tavas malmok tehát vélhetően azért terjedtek el, mert elkészítésük kisebb munkabefektetést igényelt, ugyanakkor az általuk lefoglalt, igénybe vett réti területek szénájára sem tarthattak még igényt. A 18. században már visszaszorult ez a malomtípus, melyet a csekélyebb vizű patakokon is felváltott az árkos, vízduzzasztásos malomféleség. A Kaposon létesített keresztgátas malmok állandó árvízveszélyt eredményeztek, elrontásukra a 18. század folyamán került sor, így a Kapos szabályozásával végképp megszűntek a folyó menti, duzzasztásos malmok, számuk is kevesebb lett. 5. AZ ENYŐDI PÉLDA (PUSZTULÁS ÉS ÚJJÁSZÜLETÉS) A korábban már említett Enyőd (Enyed) település Dombóvár közelében, a Kercseligeti-patak alsó, Kaposba torkolló szakaszánál feküdt. E település példáján nyomon követhetjük az eddig bemutatott változásokat. A falu a török alatt elpusztult, a környékére a hódoltság idején rácok telepedtek. Határát a közeli Nyerges rác lakói élték, akik az említett, akkor még Enyődi-víznek hívott patakon két malmot is bírtak. A faluról rendelkezünk ugyan birtoklástörténeti adatokkal, malmairól azonban nem találunk a 18. századnál korábbi említéseket. A felső malom a felszabadító háborúk idején pusztulhatott el (62. ábra). Tulajdonosa Szávó Nyergesác, majd Vuitza volt. A tanúk kalán malom, kalányos malom, rácul pedig kaszikár vodenicza, kaszikárica néven emlegették az épületet, ami arra utal, hogy a mai Magyarországról eddig nem adatolt, ún. kanalas malom egyik török kori előfordulásával van dolgunk."? A kanalas malom a 19-20. században a Balkánon és a Déli-Kárpátokban fordult elő. Első hazai leírója, Cs. Sebestyén Károly szerint a csekélyebb vízhozamú hegyvidéki patakokra telepítették: , csak ott van ilyen malom, abol kevés vízű patak folydogál. [...] Fősajátsága valóban az, hogy aránylag igen kis vízmennyiség az, a mely a kanalas kereket mozgatja." (Balázs — Vajkai 2 A nevek emlitése: MNL OL Es. Rep. 92. cs. 556. f. C. n. 330. Balázs György és Vajkai Zsófia (1999: 255) szerint a magyar kanalas malom a német löffelmühle tükörfordítása. Forrásaink szerint ennek a malomtípusnak ez volt a belső fejlődésű elnevezése.
