Oldal 129 [129]
128 K. NÉMETH ANDRÁS — MATE GÁBOR
Az említett források alapján a malmok több szempont szerint is csoportosíthatók.
A vízejtetés (felül- vagy alulcsapott), a malomtengely iránya (horizontális, vagy
vertikális), az őrlőkövek száma (egy, kettő, három stb.), a kerekek száma (egy,
kettő stb.) alapján. Emellett számos, a malom teljesítményére, illetve állapotára
utaló jelzőt is használnak az összeírók, amelyek objektív összehasonlítás alapját
sajnos nem képezhetik (ymalmocska", , derék malom", ,jó malom" ,forgó malom].
A forrásokban gyakran fordul elő a ,pofyogó ", , kotyogó" megnevezés, amely a hozzá
kapcsolódó lekicsinylő jelzőkből kiindulva inkább a szerényebb őrlőképességű,
kis kővel működő darálómalmok megnevezése lehetett. Érdekességként említjük
meg, hogy a kifejezést a 20. században is használták a tájon, a kofyogó a völgységi
magyar molnárok nyelvén a régi típusú, őrlőköves (nem hengerszékes), kizárólag
vízzel működő malmok elnevezése volt."$ Az írásos források alapján nem, vagy
ritkán, a térképes ábrázolásoknál annál gyakrabban vehetjük szemügyre a malmok
vízkezelési rendjét, mely igen fontos tanulságokkal szolgál a táj történetére és a
telephelyek átalakulására nézve.
TAVAS MALOM
A tavas malom esetében az erővizet a patakvölgy (vagy a folyó egyik ágának)
elgátolása során feltorlódott víz biztosította, ennek , működési elvéről" egy alábbi,
Töröcskéről (ma Kaposvár része) szóló forrásrészlet tájékoztat:
, Ezen a" határon is vagyon egy kotyógó malom mullott év annno r7ro. maga számára
épített egy Kósa János nevű paraszt ember, mikor esős üdő van, csak akkor forogh.”**
A forrásrészlet tartalma szinte teljesen azonos azzal, amit Lambrecht munkájában
az ún. ,pokolidő malomról" olvashatunk. A részletből kitűnik, hogy az időjárás sze¬
szélyei jelentősen befolyásolták az őrlés idejét, ami arra az időszakra korlátozódott,
amikor elegendő csapadékvíz gyűlt össze a tóban. A tóból vályún vezették a vizet a
rendszerint alulcsapott malomkerékre. A malomtóból erővizet nyerő kisebb malmok
“3 Fäbrics Gyuláné sz. Czigony Ibolya, Kárász. A kotyogó kifejezés Mezei Ottó (Kárász) szerint
a kis kövű, kis garatú malmok elnevezése lehetett, ahol egy rázót szereltek a garat alá, ami
a forgó malomkővel érintkezett és annak mozgási energiát továbbadta, megkönnyítve ezzel
a gabona lefolyását. A rázó ugrálása, ütemes mozgása ,potyogó", ,kotyogó" hanggal járt.
A szakirodalom szerint (Pongrácz 1967: 47—48) az ilyen malmoknál a malomkő és a garat között
egy un. ,kisgarat” is volt, melyet a , rázófa" vibrációja mozgatott.
44 Nova Conscriptio Bonorum [...] Infra Lacum Balaton existentium facta per Ladislaum Egry
[...] bona deputatum. Mense Sept. Anno 1712. MNL OL P 108. Rep. 35. cs. 247. f. D. n. 123.