Oldal 117 [117]
OCR
K. NÉMETH ANDRÁS — MÁTÉ GÁBOR KÖZÉPKORI EREDETŰ MALMOK ES MALOMHELYEK FOLYTONOSSAGA A KAPOS ES A VOLGYSEGI-PATAK VIZGYUJTOJEBEN BEVEZETES A vizkerék ugyan ókori találmány, a vízenergia a középkori agrárforradalom idején vált kiemelkedően fontossá, számos munkafolyamat termelékenységét hatványozta meg a gabonaörlestöl a deszkavägäsig, a femmegmunkälästöl a kärtoläsig, ezältal pedig a vizmeghajtäsos szerkezeteknek a települések gazdasági életében kitüntetett szerep jutott. Az 1795-ben Pécsre látogató erdélyi utazó, Teleki Domokos elragadtatással vette szemügyre a Malomséden (ma Tettye-patak) egymäst éré vizimalmokat, ahol a forrást követő néhány száz méteres szakaszon 12 örlömalom (és egy papirmalom) is ällt. Ez a „hihetetlennek lätszö” malomkoncenträciö is mutatja, hogy a jó adottságokkal rendelkező patakok a középkorban és az újkorban is nagy gazdasági értéket képviseltek, amint azt a városrész egykori elnevezése a , Malomszög? is jelzi, utalva a hegyek közé szorult településrésznek a középkori város életében betöltött szerepére (Teleki 1795 [1993]: 51). A 18-19. szäzadi, sőt a 20. századi vízmeghajtásos malmokban számos középkori ipar- és építészettörténeti, üzemtörténeti elem és gyakorlat fennmaradt, melyről igen értékes tanulmányok láttak napvilágot (Vajkai 1981; 1983; Lambrecht 1915; Pongrácz 1967). Tanulmányunk nem ehhez a gyakrabban tárgyalt kutatási kérdéshez kíván adalékokkal szolgálni, hanem a régészet és a néprajztudomány látómezejét egyesítve szempontokat és példákat kíván meghatározni a középkor óta tartó telephelyi folytonosság kutatására vonatkozóan. A telephelyi folytonosság elsősorban településtörténeti kérdés, amely segíti a középkori települési struktúra kutatását, továbbá az újkori és a középkori településszerkezet, infrastruktúra (utak, hidak, révek), gazdasági és közösségi objektum-rendszerek (templomok, csárdák) közti topográfiai és funkcionális kapcsolatok meghatározását. Mindezeknek különösen nagy jelentősége van azon területeken, ahol pusztult struktúrákkal találkozunk. A Kapos és a Völgységi-patak vízgyűjtője is ilyen terület, mivel a török alatt több időszakban, de tájilag eltérő mértékben pusztásodtak. Míg a déli részén, az erdősebb határú területeken kisebb, addig az északi, nyíltabb területeken nagyobb volt a pusztulás mértéke. Éppen ezért a déli területeket egyfajta , reliktum tájként", míg
