Oldal 113 [113]
II2 MÁTÉ GÁBOR
a régi, középkori magyar falvakat kapcsolták össze, de egyes útpályákat már jóval
korábbi korokban is használhattak. ""7
ERDŐLÉS, VADÁSZAT, MÉHÉSZET
Az előző fejezetekben láthattuk, hogy 1683-at követően indokolt újraerdősödési pe¬
riódusról beszélni. Vajon az erdőségek növekedése együtt járt a kihasználatlansággal,
vagy amiről az utazók és a telepesek oly sokat panaszkodnak, a vadak uralmával?
Kétségtelen, hogy a fa nélkülözhetetlen alapanyag volt. Az , erdőlés" vagy , fai¬
zás" az erdő hasznosítását, a tűzre való fának a vágását és szedését, a házhoz való
épületfának (zsindely, oszlopfa, falazat stb.) és a munkaeszközökhöz szükséges
faanyagnak a kitermelését jelentette. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a
térségben a faépítkezés a 18. század végéig általános és uralkodó volt, és az er¬
dőkben nagyszámú állatot neveltek, sokkal inkább erdőművelésről, mint a falvak
peremén terjeszkedő vadonról beszélhetünk. De nézzük meg a perekből kibomló
részleteket. Feltűnő, hogy a tanúk sohasem , fát vágni" mentek az erdőre, hanem a
fa hasznosításának megfelelő tevékenységet folytattak. Hordóabrincsokat vágtak,
mogyorózni jártak, oszlopfákat kerestek, gerendelynek való fát vágtak stb. Az erdős
táj fáját tehát szelektíven használták. Favágásról, erdők kipusztításáról kizárólag az
irtásföldek kialakítása kapcsán hallunk. Ekkoriban még a határ egészéről lehetett
fát szedni. A téli tüzelő is sokkal inkább a hullott, száraz ágfából, itt-ott kiszemelt,
tüzelőnek alkalmas fák hazaszekerezéséből keletkezett, semmint erdőrészek célzott
levágásából. Az erdőlés ugyanakkor elválaszthatatlan volt a vadászattól, az állat¬
tartástól és a méhészkedéstől, amit rendszerint egy időben, egy térben végeztek.
A vadászat a kor egyik meghatározó határbeli tevékenysége volt. A tanúk
gyakran vadászat során jutottak el a per tárgyát képező földterületre, ahol egy na¬
gyobb tudású, öregebb vadász sorolta fel, és tanította meg nekik a határpontokat.
A vadászat tehát nem , ismeretlen területen", ,vadonban" történt, a vadászok jól
ismerték az egykori falvak határait, amelynek javaiból részesedtek. A vadászat és
egyéb , böngésző" tevékenységek nemcsak a zsákmányszerzés miatt voltak fontosak,
elmélyítették a későbbi megtelepedés és a pusztabérletek (kaszálók, makkerdők)
szempontjából fontos tájismeretet is. Egy ismerős erdőség vagy rét kibérlésére már
sokkal nagyobb valószínűséggel vállalkozott a távolban lakó bérlő. A perekből
kétféle vadfogási, elejtési módszerre van adatunk, a csapdával végzett vadfogásra
és a puskás vadászatra. A csapdázás emléke az ún. farkasverem, amellyel főként
17 Részletesen lásd: Máté 2014a.