Page 100 [100]
À DÉL-DUNANTÉLI PUSZTA (1683-1735) TÂJREKONSTRUKCIOJA 99
sabb, ha a figyelmünket a halmok körüli megyékre fordítjuk, ahol már nagyobb
eséllyel észlelhetünk a tájra jellemző klimax növénytársulást. A 3-as szakaszban
például a Bikal és Nagyhajmás közti erdőségek helyén a betelepítések után csupán
egy csalitos, cseres megyére szűkült össze az eredeti vegetáció. A közeli szántókon
ökröket legeltető pásztorok a megyében emelt határhalmokon pihentek, amit széle¬
sebb, gyepes, fás határsáv kísért. A cseres határsávban nyilvánvalóan a pusztásodás
során felnőtt növénytakaró reliktumát láthatjuk, amelynek maradványai a konkrét
helyen mára teljesen eltűntek. A halmokról szóló visszaemlékezésekben gyakran
találunk a mindennapi életre és gazdálkodásra vonatkozó néprajzilag igen értékes
utalásokat, melyek a tanúk határral kapcsolatos ismereteit támasztották alá. Ilyen,
, addicionális" elbeszélésekből szerezhetünk tudomást a nagyági és kárászi pászto¬
rok közötti verekedésről, amely a határon túli legeltetésből keletkezett, vagy arról,
hogy egy pásztor a határhalom tetején aludt. Nemcsak a gazdálkodástörténet, de
talán még az etnomuzikológia számára is fontos adalékot jelent, amikor egy helyi
diszópásztor az egyik határhalom tetejéről, kürttel hívta össze sertéseit."7
Nem tartozik szorosan a témához, de fontos megemlíteni, hogy a határhoz gaz¬
dag hiedelemvilág is kapcsolódott. Elterjedt volt az a hiedelem, hogy a határhalmok
alatt kincs rejtőzik. Illetőleg az is inkább hiedelemmonda lehetett, hogy a törökök
égett bort vagy holt szenet rejtettek a halmok alá." Akár igazak a határhalmokhoz
kapcsolódó cselekmények, akár nem, szerepük hasonló lehetett a halmon történő
egyéb emlékeztető (megismétlődő) rítusokhoz (gyermekek megverése, szitkozó¬
dás, illetőleg ajándékozás), melyek alapvetően a halmok emlékének és a határnak
a fenntartását szolgálták.
HATÁRFÁK FAJA, ÁLLAPOTA, ERDŐTÍPUSOK
ÉS MAI TERMÉSZETI VISZONYOK
A határleírások a határfákat mindig faj szerint jegyezték fel. A dolgozat bázisát
képező 21 iratban összesen 91 fára vonatkozó adatot találtam (3. táblázat). A vizs¬
gált határszakaszok közül csak a 3/b jelzetű határvonalon nem állt határfa, mivel
a határ egy patakot majd egy utat követett, az egyetlen, cserfára vonatkozó említés
is a tanúvallomásban fordult elő. Egyébiránt ezen a szakaszon halom is csak egy
volt, ami az itt létesült falucska gyors pusztulásával magyarázható. A táblázat¬
ban nem szerepeltettem az ugyanazon szakaszokon, de más időpontban történt
7 MNLBML IV. 1. p. 3. VII. 197. (1749)
ss MNL TML Apponyi csaläd leveltära, 30. d. 183. (1734)