Oldal 99 [99]
98 MÁTÉ GÁBOR
az egyéb, határ szereppel felruházott objektumok (árok, jelöletlen fa, elpusztult
építmény stb.) vizsgálatára helyezve a hangsúlyt.
A HATÁRHALMOK FIZIKAI ÁLLAPOTÁBÓL
LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK
A 18. század első felében végzett határjárásokban még kevés határhalommal ta¬
lálkozunk, számuk idővel nő. Ez féleg azokon a hatarszakaszokon (1. sz.; 7. sz.)
figyelhető meg, ahonnan több határjárás is rendelkezésünkre áll. Eszlelhet6 az
a tendencia is, hogy a halmok főként természeti elemek rovására (felszínformák,
vizek) gyarapodtak. Ne gondoljuk azonban, hogy ez egy ősibb vagy primitívebb
határjelölést kiszorító , modernizációs" folyamat eredménye volt. Sokkal inkább
arról van szó, hogy az elnéptelenedést hozó időszakokban a határokat kényszerű¬
ségből kötötték természeti objektumokhoz, mivel csökkent a táji aktivitás, kevesebb
szántót és rétet használtak. Figyelemreméltó, hogy a korai, 18. század elején kelet¬
kezett határperekben a török időkben létesített határhalmokról és a török földesúr
jelenlétében történt határjárásokról emlékeznek meg a tanúk." Mindebből azt a
következtetést vonhatjuk le, hogy az alkotott határjelölők, különösen a halmok
készítése a konszolidáltabb viszonyok velejárója lehetett és a pusztásodási idősza¬
kokban a , nem alkotott", emlékezetben élő, illetőleg természeti objektumokhoz
kötődő elemek vették át a főszerepet.
Környezettörténeti szempontból a régi, több évtizede fennálló halmok vizs¬
gálata lehet eredményes, mert a halmok a környezet megváltozása esetén is to¬
vábbörökítik a növényzetet. Nem ritka eset például, hogy a halom közepébe fát
ültettek azzal a céllal, hogy védjék a halmot az eróziótól, vagy fordítva, a fa köré
halmot hánytak, hogy a jelet hordozó fa ,nyifvánságosan" mutassa a határ futását.
A vizsgált perekben ugyanakkor erre csak két esetben van példa. A halmok füves,
gyepes volta is a készítés régiségét mutatta, a füves halom látványa a birtoklás és a
határ elismerésének egyik kifejezője volt, éppen ezért az ilyen eseteket bizonyosan
feljegyezték a határjárók. A gyepes határhalmok vegetációtörténeti szempontból
nem hordoznak különösebb jelentést, hiszen a határhalmok erdős, ligetes tájon
— különösen erdőszélben - előbb utóbb nyilvánvalóan begyepesednek. Haszno¬
86 Erre nézve példa a Papd és T'ésla közötti vitás határszakasz, ahol a török időkben az »iszpajak”
hatarhalmokat hanyattak. MNL TML XVIII. r., 30. d. 183. (1734). A hatärok felügyeletere
és megtartására kétségtelenül utal az alábbi részlet: , nem csak Harcz, hanem más puszták is jelek
által az török által el voltak határozva" MNL TML IV. 1. b. 10: 695. Harc, Szentgäl, Adäcs
hatärvitäja (1733).