Oldal 97 [97]
96 MÁTÉ GÁBOR
az árutermelés érdekét tartották szem előtt, többségüket igazgatásilag beolvasz¬
tották egy-egy közeli falu határába, aminek úrbéri és uradalmi földjeit gondosan
elválasztották." Ekkor már a pusztákat a saját gazdaságának kiépítésére használták
fel a földesurak, a majorságok területén istállót, magtárat, vadászházat, és egyéb
gazdasági építményeket emeltek, illetőleg kastélyt, kúriát építettek rájuk.
Mindent összevetve a vizsgált iratokban a határvonal két oldalán 24 egykori
település emléke maradt fent (szóbeliségben, helynevekben). A középkorban a falvak
száma ennél is több volt, a határvonal mentén a r5. század végén még 34 település
létezett." A 34 településből mindössze 5 nem pusztult el a 16-17. század során
(Gerényes, Nagyág, Vaszar, Egregy, Kárász). A jelzett öt településtől északra fekvő
terület egésze elpusztult, ahová a 17. században a töröknek behódolt rác telepesek
érkeztek. A rácok" a magyar falvak nevét és határait megtartották, pontosabban
a török adminisztráció őrizte meg őket, amihez a rácok alkalmazkodtak. A rácok
azonban ritkán vették birtokba az elenyészett magyar falu belsőségét, többnyire új
helyen építették fel házaikat. A pusztásodás ugyanakkor az ő falvaikat is érintette,
melyek egy része már Bécs ostromakor (1683) lakatlanná vált, a Rákóczi-szabad¬
ságharc alatt pedig az így-úgy helyreállt rác településhálózat egésze elpusztult."
A felszabadulás után a térséget kezdetben a királyi kamara simontornyai majd
pécsi provizorátusa (felügyelősége) kezelte. A terület egyedüli régi-új birtokosa a
pécsi püspökség volt, aki 1703-ban kapta vissza — új adományként — középkori bir¬
tokait." Az Esterházy család 1692-ben vásárolta meg a vizsgált határ mentén fekvő
falvakat és pusztákat, melyek a dombóvári dominium részévé váltak (Ódor 1992:
67). A pálos rend 1719-ben lett birtokos (Borsy 2001: 99). Rindsmaul Farkas gróf
és a Lengyel család 1720 körül szerzett birtokokat a térségben. A Lengyel család
a Sztankovánszky,? Rindsmaul pedig a Petrovszky családnak" adta el falvait, így
7 A változásokról részletesen: Rúzsás 1964. Somogyi vonatkozásban: Hofer 1955.
7. Döbrököz, Csurgó, Lázi, Györgyi, Mekényes, Nagyhajmás, Köveskút, Bikal, Kozár, Móri, Vargány,
Mocsolád, Kápás, Olaszfalu, Varjas, Háb, Ravaszlik, Almás, Gerényes, Nagyág, Vaszar, Köszvé¬
nyes, Bágyon, Kéthely, Szalatnak, Ábel, Bakóca, Lipóca, Petrőc, Bolda, Egregy, Kárász, Köbli.
A történeti források alapján (K. Németh 2015c) a Mekényesi-völgybe helyezhető Varsa település is.
7 A török alatt felköltözött balkáni eredetű szláv népesség etnikai meghatározása igen problema¬
tikus, ezért a magyar szakirodalomban elfogadott rác" megnevezést használom gyűjtőnévként.
Lásd: Hegyi 2002: 29.
Részletesen: Máté 2018: 373-374; 2019: 379-381.
Borsy 2003: 191. A püspökség a török alatt is végig birtokolta a településeket. Füzes 1997: 109.
A kamarától a Lengyel család kapta a fegyverváltság lefizetése után, a puszta betelepítése a
Sztankovánszkyak alatt történik. Füzes 1998: 74—75.
5 Petrovszky I. Jézsef Rindsmaul Farkastél vâsärolta (1724) meg Koblényt és Bikalt (Sonkoly 2001:
87), Szalatnakot pedig a Sauska családtól, melyeken — Szalatnak és Kéthely kivételével — rácok
éltek. Petrovszky a rácok helyére németeket telepített.