Oldal 92 [92]
À DÉL-DUNANTÉLI PUSZTA (1683-1735) TÂJREKONSTRUKCIOJA 91
települések nagyjäbél 87%-a pusztult el a tôrôk alatt.‘ A reorganizáció (18. század)
során mintegy 4296-a éledt újjá, területük nagyjából 2-3-szor lett nagyobb, mint a
középkori falvaké volt. A tanulmány fő kérdése tehát, hogy a háborús események
előtt és alatt mennyire volt , ősállapotú" a környezet és vajon tényleg vadon alakult-e
ki a pusztán vagy valami más?
HATÁRVIZSGÁLATOK
Dolgozatom 18. századi határvizsgálatokon alapul, mely iratok a török után igen
nagy számban képződtek és kiváló területi lefedettséget biztosítanak a környe¬
zettörténeti munkához. A határvizsgálatok zömében a táj újranépesítése után
keletkeztek (r730—1760-as évek), amikor is fontos kérdéssé lépett elő, hogy hol
vannak a puszták, illetőleg merre haladnak a puszták és a lakott falvak határai. 7"
A perek kiindulópontja szinte minden esetben parasztok közti határvillongás
volt. Ezek lehettek békésebb jellegűek, például elszántás vagy tiltott legeltetés során
előállt nézeteltérések. De a határviták olykor véres verekedésekig és az ispánok,
hajdúk vezetésével végbe vitt hatalmaskodásokig is elfajulhattak."" Ilyen esetekben
gyakori volt, hogy az elkövetőtől zálogot szedtek (ekét, baltát, ökröt stb.), vagy
megkötözték és tömlöcbe hurcolták, vagyis az elkövető maga lett a zálog, akit
társai pénzért váltottak ki. A birtokügyek rendezését azonban nem az egymás
közti adok-kapokra, hanem — a kutató nagy szerencséjére — a vármegye igazság¬
szolgáltatására bízták, amely igen sokat foglalkozott a vitás határok kérdésével.
A perek során több irattípus keletkezett, amelyek ismertetésétől most eltekintek.
Csak a néprajzi szempontból legértékesebb irattal, a határvizsgálati tanúkihall¬
gatási jegyzőkönyvekkel (mezalis inguisitio) foglalkozom, melyek a helyi emberek
(parasztok, pásztorok, hajdúk stb.) határral kapcsolatos tudásanyagát rögzítették.
A Völgység nyugati felének határpereiből 21 mezalis inguisitio-t használtam fel,
amelyekben összesen 242 tanú vallomása szerepel. Ám még mielőtt a tartalmi
elemzésre térnék szükséges szólni a tanúvallomások főbb szerkezeti egységeiről.
1. A hatärleiräs iratreszben (duczus) a határvonal futását rögzítették, pontról
pontra. A ductust nem minden esetben komponálták bele az iratba. A vizsgált
69 Jelen tanulmányban nem a néprajzi Völgység területét, hanem a földrajzi kistájat vizsgálja.
A táj elhatárolásáról részletesen: Marosi — Somogyi 1990. A késő középkorból adatolható
falvak száma 88, ezekből a török időkben (illetve alárendelten a török előtt) 77 falu pusztult el.
7 A hatärperek neprajzi kutatäsäröl, és forrásértékéről részletesen szólnak: Barth 1990; Égető
1989; T. Mérey 1967; Tóth 1987; 1989.
n A határjárások, és a határ kutatásához kapcsolódó alapvető mű: Takacs 1987.