Page 83 [83]
82 MÁTÉ GÁBOR
hívhat a tudomány (dendrokronológiai, illetőleg gyökérkitakaródási vizsgálatok)
(Kóródy — Kázmér — Székely 2009).
A meredekebb oldalakon lévő mélyutak rendszerint szakadékká alakulnak át
(37. ábra). Erdősi Ferenc kutatásai szerint a szakadékok olykor olyan mélyek, hogy
elérik a vízadó réteget és az aljukon forrás tör elő. A mélyülés a kőzetréteg aljánál
sem ér véget, az alatta fekvő — olykor keményebb — rétegben is folytatódhat (Ádám
1969: 148). A mélyre vágódott, vízmosássá átalakult utak már nehezen azono¬
síthatók, morfológiai alapon igen nehéz őket elkülöníteni az eróziós völgyektől,
amelyek nem csak antropogén hatásra vezethetők vissza (természeti-antropogén
formák).5 Az egykori, kevésbé pusztult mélyutak terepi jelzője, hogy rendszerint
nem merőlegesen keresztezik a szintvonalakat, más szóval a lejtősíkhoz mérten
enyhébb lejtésűek. Az aktív és fosszilis mélyutak az úthálózat azon, markáns
megjelenésű elemei, amelyek a történeti tájkutatásban és a településtörténetben
a legeredményesebben vizsgálhatók.
SZINKRON ÉS DIAKRON ÚTVIZSGÁLATOK
(TÖRTÉNETI SZEMPONTOK)
Az eddig ismertetett vizsgálati szempontok összetett alkalmazására van lehetőség
történeti források (térképek, határleírások) elemzésekor. A szinkron, azaz idősík¬
ban végzett vizsgálatok esetén a rendelkezésre álló levéltári források (határjárás,
birtoklevél, birtokper, útleírás, kéziratos térkép), vagy régészeti terepmunka alapján
egy idősíkban megnyilvánuló térbeli viszonylatok megismerésén van a hangsúly.
Változásvizsgálat esetén egy útszakaszra, vagy úthálózatra vonatkozóan több, más
korból származó forrás összevetésén van a hangsúly, amely egyúttal kielégítő képet
ad a változás folyamatáról, dinamikájáról. A következő mecsekháti példák szinkron
és diakron út, illetve úthálózat vizsgálatokat mutatnak be.
A 49. ábra egy 1759-es, Kercseligetet ábrázoló határtérkép útjait mutatja,
ahol használatban lévő, régi és puszta közlekedőutak nyomvonalai jelennek meg.
A kéziratos térkép egy újjáéledt tájat ábrázol, ahol a török alatt elpusztult tájszer¬
kezet bizonyos elemei is megjelennek. A térképi elemek relatív történeti mélységet
és datálhatóságot biztosítanak. A nyomvonalak terepi lokalizálása nem könnyű
feladat. Az utak közül azonosítható a Jenőre vezető régi út (antigua), amely egy
55 A geomorfolögia szakszavai között szereplö horhos löszszurdokot jelent, ellenben a tanulmäny¬
ban szereplé "horgos’, "horhos’, ’"hörö’ azonos jelentesü szavak, a löszmelyüt helyi megfelelöi.
Erdösi Ferenc (1987: ı13) a helyi — dél-dunántúli — terminológiával ellentétesen a horhosokat
természeti formáknak, a természet-antropogén eredetű formákat vízmosásnak nevezi.