Seite 77 [77]
76 MÁTÉ GÁBOR
41. ábra. A kárászi Teleki-horgosok vázlata.
Felfelé a Teleki-völgyet (a), lefelé a Teleki-hor¬
gost (b) használták (rajzolta: Máté Gábor)
az egyik szekér félrehúzódhatott (42. ábra).
A mélyúthoz érve kiáltottak vagy fütyültek,
hogy a horgosban közlekedők hallják köze¬
ledtüket. A meredekebb szakaszokon az utak
gyorsabban pusztulnak, ezért itt több működő
és használaton kívüli nyomvonal is kialakul¬
hatott. Erre, a tájmorfológiai szakirodalomban
ismert jelenségre a kisvaszari Codolló-hegy
(43. ábra) szép példát szolgáltat (Muir 2000:
95, 99).
A 18-19. szäzadban a fövonalnak szämitö
postautak és a kereskedelmi utak javítását a
vármegye és az egyes uradalmak látták el,
amelyhez nagy részben jobbágyi robotmunkát
használtak fel. A feudalizmus megszűnését követően változott a helyzet, és az
utak fenntartásában egyre erősödött az állami, megyei szerepvállalás. Kiépült a
vasúthálózat is. A községi utak gazdasági felügyeletét és karbantartását a 18—19.
században, és az 1940-es években is a helyi közösségek végezték. Az utak jó kar¬
ban tartása helyi érdek volt, hiszen a rossz utakon a közlekedés során emberben,
állatban, szekérben és rakományban is kár eshetett. Az utakat a falu gazdái kö¬
zösen tartották rendben. Felszínüket legtöbbször kapával ritkább esetben ekével
egyengették. Javításukra évente, főként búzahordás előtt került sor, az időpont
kijelölése a bíró feladata volt. A munkákban minden háztól egy személy vett részt.
Ilyenkor főként a mélyutak talpát igazították el. A zivatarok és hóolvadás utáni
kisebb munkákat (pocsolyák lecsapolása, kidőlt fák kivágása, kövek elgördítése)
a mezőőr, vagy az éppen arra járó gazda is elvégezhette. Szélsőséges időjárási
események után ismételten sor kerülhetett közösségi munkára.