Oldal 75 [75]
74 MÁTÉ GÁBOR
72
38. ábra. A kárászi Nagypart-tetőre vezető helyi utak
(rajzolta: Máté Gábor)
jó eséllyel következtethetünk a hely csomóponti jellegére, ami akár a távolabbi múltra
visszavetítve is igaz lehet. Így van ez az ábrán szereplő, mára elpusztult Almási
csárda esetében is, ahol minden bizonnyal a régi — török alatt elpusztult — Almást
átszelő utak jelölték ki a csárda helyét.
A Hegyháti járás területén, a dombtetőkön is fontos csomópontok voltak (40.
ábra). Természetesen a legfontosabb csomópontokat a települések lakott részén
vagy gazdasági telephelyek környékén kell keresni, ahol a térbeli aktivitás nagyobb.
Az útirányok, nyomvonalak használata függ az időjárástól, pontosabban szólva
a használat rendjét főként a helyi mikroklíma befolyásolja. A legjobb, legszára¬
zabb állapotban általában a dombtetőkön végigfutó gerincutak és a völgyaljban
(dombszoknyán) haladó derékok (országutak) voltak, a völgytalpi utak csapadékos
időben vagy hóolvadáskor nehezen száradtak fel, ezért ha tehették, kerülték őket.
Az útirányt tapasztalat alapján, a közlekedés célja, az éppen aktuális időjárás és a
rakomány nagysága alapján választották ki.
A domboldalakon esetenként több, egymással párhuzamos és akár egy időben is
járt nyomvonal, mélyút alakulhatott ki. Egyes mélyutak esetében közmegegyezé¬
sen alapuló forgalmi szokásrend is életben volt. A kárászi Teleki-horgosok esetében
az egyik nyomvonalon üres szekérrel, csak felfelé jártak, míg a másikon teherrel
rakottan, lefelé közlekedtek (41. ábra). Más utakon kitérőket alakítottak ki, ahová