Oldal 72 [72]
OCR
A HELYI ÚTHÁLÓZAT NÉPRAJZI ÉS TELEPULESTORTENETI KUTATASA (18-20. SZAZAD) 7I A falvak közti összekötő utak a falu központjától sugárszerűen haladtak, legyező vagy csillag alakban nyíltak szét." Mágocs 1790-es években készült úrbéri térképén megfigyelhetjük ezt a jellegzetes, minden szomszéd faluhoz gyors elérést biztosító, legyező alakban szétváló úthálózatot (37. ábra). A településről délnek tart a (r) pécsi út (Via 5 Eclesiensis), amely Alsómocsoládon át tartott a vármegye székhelyére. Az ettől nyugatra futó, párhuzamos (2) út az elpusztult Olaszfalu és Varjas határán át (2) a Hábi-völgybe és Gerényesre vitt. A délnyugat felé tartó útirány (3) térképen jelölt végpontja az uradalom másik, távolabb fekvő faluja, Baranyajenő volt, az út azonban áthaladt a hódoltság alatt elpusztult Háb falu területén és keresztezte a vidék északnak tartó fő országútját is. Ehhez nagyon közel esik egy másik (4) nyomvonal, ami nyugati irányban, a szomszéd Csikóstőttős felé haladt. Északnyugati irányban (5) a Kapos-folyó árterébe és a szomszéd Dombóvár mezővárosába, észak felé pedig (6) a török alatt elpusztult Györgyi falut és monostorát elhagyva Döbröközre jutott az utazó. Északkeleti irányban fontos gerincút vezetett végig az uradalom Harc nevű, Sió mentén fekvő falujáig, mely előbb a szomszédos Hajmáson haladt keresztül (7). A kelet felé haladó (8) út előbb egy pusztafalu, Kápás területét szelte át, majd az itt található, középkori eredetű malomhelyeket elhagyva Bikalba tartott tovább. A térkép tanulsága tehát, hogy Mágocs faluból minden szomszédos faluba vezetett út. Többségük (legalább) középkori eredetű lehet, amire az is utal, hogy a török uralma (1544—1686) alatt elpusztult középkori falvak területén át, vagy azok fennmaradt malomhelyeit, templomromjait érintve tartottak a szomszéd községek irányába. A néprajzi szakirodalom — részben a történeti földrajz eredményeire alapozva — úgy vélekedik, hogy a , Zelepüléseket összekötő földutak, mezei szekérutak a falurendszerrel egyidejűleg, még az Árpád-korban kialakultak" (Paládi-Kovács 2001: 839). A helyi utak korára nézve ritkán rendelkezünk konkrét adatokkal. Az utak relatív kormeghatározását morfológiai jegyeik, a névadás, és a településtörténeti adatok fényében végezhetjük el, a konkrétabb adatolás pedig leginkább írásos források és térképek alapján lehetséges.7 3. Távolabbi településeket, falvak érintése nélkül összekötő dombháti vagy hegyháti utak. A Hegyháti járás területén a települések döntően a patakvölgyekben helyezkednek el, a relatíve közel fekvő, ám dombvonulatok által izolált falucsoportok közötti közlekedés (úti céltól függően) a dombhátakon volt a legkönnyebb. A hegyhátak tetején húzódó bázuzak, vagy begybáti utak voltak a vidék belső táji kapcsolatainak, kommunikációjának legfontosabb elemei, melynek fontosságát 14 Hasonlö csillagszerü mintázatot mutat be Michael Aston (2002: 146—147) Ilchester körül (South-East Somerset). #7 A kormeghatärozäs problematikussägäröl ir: Taylor 1979: X.
