Oldal 72 [72]
A HELYI ÚTHÁLÓZAT NÉPRAJZI ÉS TELEPULESTORTENETI KUTATASA (18-20. SZAZAD) 7I
A falvak közti összekötő utak a falu központjától sugárszerűen haladtak, legyező
vagy csillag alakban nyíltak szét." Mágocs 1790-es években készült úrbéri térképén
megfigyelhetjük ezt a jellegzetes, minden szomszéd faluhoz gyors elérést biztosító,
legyező alakban szétváló úthálózatot (37. ábra).
A településről délnek tart a (r) pécsi út (Via 5 Eclesiensis), amely Alsómocso¬
ládon át tartott a vármegye székhelyére. Az ettől nyugatra futó, párhuzamos (2) út
az elpusztult Olaszfalu és Varjas határán át (2) a Hábi-völgybe és Gerényesre vitt.
A délnyugat felé tartó útirány (3) térképen jelölt végpontja az uradalom másik,
távolabb fekvő faluja, Baranyajenő volt, az út azonban áthaladt a hódoltság alatt
elpusztult Háb falu területén és keresztezte a vidék északnak tartó fő országútját
is. Ehhez nagyon közel esik egy másik (4) nyomvonal, ami nyugati irányban,
a szomszéd Csikóstőttős felé haladt. Északnyugati irányban (5) a Kapos-folyó
árterébe és a szomszéd Dombóvár mezővárosába, észak felé pedig (6) a török
alatt elpusztult Györgyi falut és monostorát elhagyva Döbröközre jutott az utazó.
Északkeleti irányban fontos gerincút vezetett végig az uradalom Harc nevű, Sió
mentén fekvő falujáig, mely előbb a szomszédos Hajmáson haladt keresztül (7).
A kelet felé haladó (8) út előbb egy pusztafalu, Kápás területét szelte át, majd az
itt található, középkori eredetű malomhelyeket elhagyva Bikalba tartott tovább.
A térkép tanulsága tehát, hogy Mágocs faluból minden szomszédos faluba vezetett
út. Többségük (legalább) középkori eredetű lehet, amire az is utal, hogy a török ural¬
ma (1544—1686) alatt elpusztult középkori falvak területén át, vagy azok fennmaradt
malomhelyeit, templomromjait érintve tartottak a szomszéd községek irányába.
A néprajzi szakirodalom — részben a történeti földrajz eredményeire ala¬
pozva — úgy vélekedik, hogy a , Zelepüléseket összekötő földutak, mezei szekérutak
a falurendszerrel egyidejűleg, még az Árpád-korban kialakultak" (Paládi-Kovács
2001: 839). A helyi utak korára nézve ritkán rendelkezünk konkrét adatokkal.
Az utak relatív kormeghatározását morfológiai jegyeik, a névadás, és a település¬
történeti adatok fényében végezhetjük el, a konkrétabb adatolás pedig leginkább
írásos források és térképek alapján lehetséges.7
3. Távolabbi településeket, falvak érintése nélkül összekötő dombháti vagy
hegyháti utak. A Hegyháti járás területén a települések döntően a patakvölgyekben
helyezkednek el, a relatíve közel fekvő, ám dombvonulatok által izolált falucso¬
portok közötti közlekedés (úti céltól függően) a dombhátakon volt a legkönnyebb.
A hegyhátak tetején húzódó bázuzak, vagy begybáti utak voltak a vidék belső táji
kapcsolatainak, kommunikációjának legfontosabb elemei, melynek fontosságát
14 Hasonlö csillagszerü mintázatot mutat be Michael Aston (2002: 146—147) Ilchester körül
(South-East Somerset).
#7 A kormeghatärozäs problematikussägäröl ir: Taylor 1979: X.