Oldal 70 [70]
A HELYI ÚTHÁLÓZAT NÉPRAJZI ÉS TELEPÜLÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSA (18-20. SZÁZAD) 69
elhagyott pusztautakat, pusztahorgosokat és a használatban lévő járt, jártas utakat.
Az út minőségére gyakran jelzős szószerkezetek utalnak például a köves út (kővel
leszórt), aszfaltos út (aszfalt burkolatú), az utak legnagyobb része azonban — némely
nyugat-európai országgal ellentétben — ma is földes, murvás burkolatú földút, mely
kifejezés szintúgy az utak kiépítettségének fokozódásával terjedhetett el, hiszen
alapját a földfelszín (talaj) képezi. Újabb nyelvi lelemény (ra. század végétől) a dűlőút
és a mezei út elnevezés is, mindkettő a földkataszterezés során, hivatali indíttatásra
vált országos érvényű kifejezéssé. Ezek a nevek széles körű elterjedtségük okán a
tudományos nyelvben a gazdasági utak szinonimájaként is használhatók.
Sokkal szerteágazóbb vizsgálatot kíván a tulajdonnévadás, amelyben sok és
változékony tényező érvényesül: leginkább az útirány vagy úti cél és a dűlő elne¬
vezése kap szerepet. Igen tartós, évszázadokig fennmaradó neve lehet a szomszéd
településre vezető utaknak, amelyek többnyire a határos falu nevét viselik, míg azok,
amelyek távolabbi, nagyobb presztízsű helyekre is elvezetnek (vásáros, piacos helyek,
egyházi központok) gyakorta a végcélhoz kapcsolódó nevet is viselhetik, tehát több
névvel rendelkezhetnek. Mivel a vidéken a török uralma alatt (1544-1686) szämos
település elpusztult, gyakori, hogy az utak elpusztult falu vagy egyéb objektum (vár,
templom) nevét viselik." Az útnevek ugyanakkor nemcsak az úti célnak megfelelően
változhatnak, hanem egy faluhatáron belül szakaszonként is eltérő nevet viselhetnek.
Gyakran előfordul, hogy a szomszédos határrészre vagy dűlőbe érve már másként
nevezik az utat, ami összefügghet az út fizikai jellemzőinek, a földfelszínborításnak
vagy a dűlő nevének a változásával. A névváltás különösen jellemző, ha az út másik
falu területére ér át. Egy-egy útnak több elfogadott helyi neve is lehet. Ennek oka,
hogy a névvariációk rugalmasan idomulnak a közlekedés céljához, illetve nem
mellékesen a beszédszituációkhoz. A névadásban természetesen más (gazdasági,
szakrális stb.), jelen írásban nem részletezett szempontok is megjelenhetnek.
A Mecsekháton igen gyakori név a környék vásáros központjaihoz vezető vásáros
út. A plébániával nem rendelkező falvakban a mises ut vagy mise út, gazdasági vo¬
natkozásban pedig talán a malom út a legelterjedtebb. Feltűnő azonban, hogy az
írásos forrásokban nagy számban előforduló, egyéb gazdasági szerepre utaló nevek
(ásványkincsre, szállításra stb.) a szóbeliségben (közszavakban és helynevekben)
alárendelt szerepet kapnak. Mindez felveti annak a lehetőségét, hogy az írásos
(történeti) források esetenként nem az utak helyi elnevezését rögzíthették, hanem
a forrás készítője számára fontos gazdasági szempontokat szem előtt tartva az
utaknak új, a közbeszédben nem használt (alternatív) neveket (is) adhattak.
+ Például Kisvaszaron a Bikádi út, Nagyhajmáson a Kispusztai út, Kaposszekcsőn a Dárói út stb.
(BMEN I.: 150. — 23/25; 2/59; 5/94.).
4 Ennek torténeti példdira nézve lasd: Szilagyi 2012: 34-118.