OCR
"TOLNA MEGYE KÖZÉPKORI ÚTJAINAK RÉGÉSZETI KUTATÁSA 57 használt, valószínűleg egyedüliként újkori eredetű, ötödik út az utoljára említett dombra merőlegesen kapaszkodik fel.) TÖRÖK KORI DESZKABURKOLATÚ GERENDAÚT SIMONTORNYÁN A középkori utak egy sajátos csoportját képezik a vizenyős területeken lefektetett dorongutak, amelyek a talajnedvességnek köszönhetően fizikai valójukban is elénk tárulhatnak. Ilyenek létezhettek mocsarakban, de főként a hódoltság korában városokban is. Utóbbiakat régészeti kutatásból Gömöri János csaknem 30 évvel ezelőtti gyűjtése szerint Sopronból, Kőszegről és Győrből ismerjük, de forrásaink más, jelentősebb településeken is említenek hasonlókat (Gömöri 1985: 80). Mielőtt saját megfigyelésünkre térnénk, megemlítem, hogy a középkori Tolna megye területén fekvő Törökkoppányban Magyar Kálmán nemrég szintén — kétségkívül legkésőbb török kori — dorongutat dokumentált gázvezeték-fektetés során, de a falutól délnyugatra, a Koppány folyó árterében az 1980-as években, meliorizációs munkák során is dorongút maradványait figyelték meg (Sipos 2013: 24I, 244). Simontornya főutcája, a Szent István király utca nyomvonalán 2012. október és november folyamán csapadékvíz-elvezető csatornát fektettek. A 18. századi ferences kolostor sarkától a Várkert utca torkolatáig Czövek Attilával mintegy 60 méter hosszan kb. 140-180 cm mélységben 80-100 cm vastag, merőlegesen egymásra fektetett gerendákból készített, valószínűleg többször megújított út maradványait figyeltük meg, a kivitelezés feszített üteme miatt azonban csupán fotódokumentáció készítésére volt lehetőségünk (29. ábra). Az egyetlen, teljes hosszúságában mérhető gerenda hossza kb. 120 cm (30. äbra). A 8-10 cm vastag, többnyire négyzetesre bárdolt (néha félbevágott), kocsányos és kocsánytalan tölgyfa gerendákból megfigyeléseink szerint legalább négyet raktak egymásra. Az utat deszkákkal burkolták, amelyeket facsapokkal rögzítettek a gerendákhoz, de facsapot egy esetben két gerenda között is megfigyeltünk. Az út fölötti rétegből egyetlen, biztosan régészeti korú tárgyon, egy folyatott mázas török talpas tál oldal- és aljtöredékén kívül valószínűleg kivétel nélkül a 18—19. századra keltezhető leletek kerültek elő: szürke füles korsó oldaltöredéke, tál alakú kályhaszem vörös színű peremtöredéke, patkó, kés, vascsat és ácsolatszög (31. ábra).