Page 51 [51]
OCR
50 K. NÉMETH ÁNDRÁS 1977: 301). Az út folytatása a Szakccsal északnyugatról szomszédos Törökkoppány délkeleti határában található, ahol a helynév ma is él, Szakcsi útnak is nevezik, a második világháború utáni topográfiai térképek pedig rendre feltüntetik a Törökkoppány és Koppányszántó határán fekvő Csausz úti dűlőt. A "követ, hírnök, levélvivő" értelmű csausz szó alapján valószínűsíthető az út hódoltságkori eredete, iránya alapján pedig Törökkoppányból Pécsre vagy Szigetvárra vezethetett (Szabó 2008: 152—I53; Sipos 2013: 265, 605). Az út nyomvonala a helynév alapján sajnos csak kb. 2 km hosszan azonosítható, majd az erdőben — ahol számos vízmosás talán egykori mélyutakra utal — több ágra szakad. A Szászvártól nyugatra fekvő Recsef-horgos konkrét történeti eseményre utaló földrajzi név, a hagyomány szerint itt esett el egy Recsef nevű török vitéz (BMFN I.: 167 — 26/157). Reuter Camillo hívta fel a figyelmet, hogy a hagyomány által megőrzött török név viselője (helyes átírással Redzseb) bizonyára azonos azzal a neves bajvívóval, akit Tinódi Lantos Sebestyén említ Werbőczi Imréhnek Kászon hadával kozári mezőn viadalja című históriás énekében, amely Werbőczi 1542-es, Egyházaskozár melletti győzelmét örökíti meg. Szászvár a csata helyszínétől légvonalban délkeletre mintegy 6 km-re fekszik, így hitelt adhatunk a kozári ütközet török résztvevőjével kapcsolatos néveredeztetésnek (Reuter 1966: 112—I13; Reuter 1969). A mélyútnak ma már csak az alsó szakasza létezik (21. ábra), a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság idején a többi részét beszántották. EGY KÖZÉPKORI FALUHATÁRON BELÜLI UTAK RÉGÉSZETI NYOMAI A kötetünkben többször említett gyulaji erdőben több elpusztult középkori faluhely található. Közülük a legismertebb a Tamási határában fekvő Kospa, amelynek határäban Torma István mutatott ki Magyarországon először középkori szántóföldparcellákat (Iorma 1981). Ezek megfigyelését az tette lehetővé, hogy az erdő területe a 18. század óta viszonylag elzárt vadászterület, amelynek területén szántóföldi művelés lényegében nem folyik, ezáltal az elpusztult középkori tájelemek sokkal markánsabban figyelhetők meg, mint a mezőgazdaságilag művelt területeken, ahol a gépi munka egyre inkább eltünteti ezek fizikai nyomait. Kospa — mint Torma István kimutatta — viszonylag kis területű, szűk határú település volt (Torma 1981: 255). Ma szinte teljes egykori külterületét erdő borítja, csak egykori szőlőhegyei maradtak műveltek: a középkori faluhelytől északra húzódó, Dorombos nevű dombvonulat és a 65-ös főút között észak-déli irányban kb. 2,5 km hosszan húzódó, Várhegy, illetve Újvárhegy nevű szőlőhegy délnyugati,
