Seite 51 [51]
50 K. NÉMETH ÁNDRÁS
1977: 301). Az út folytatása a Szakccsal északnyugatról szomszédos Törökkoppány
délkeleti határában található, ahol a helynév ma is él, Szakcsi útnak is nevezik,
a második világháború utáni topográfiai térképek pedig rendre feltüntetik a Tö¬
rökkoppány és Koppányszántó határán fekvő Csausz úti dűlőt. A "követ, hírnök,
levélvivő" értelmű csausz szó alapján valószínűsíthető az út hódoltságkori eredete,
iránya alapján pedig Törökkoppányból Pécsre vagy Szigetvárra vezethetett (Szabó
2008: 152—I53; Sipos 2013: 265, 605). Az út nyomvonala a helynév alapján sajnos
csak kb. 2 km hosszan azonosítható, majd az erdőben — ahol számos vízmosás talán
egykori mélyutakra utal — több ágra szakad.
A Szászvártól nyugatra fekvő Recsef-horgos konkrét történeti eseményre utaló
földrajzi név, a hagyomány szerint itt esett el egy Recsef nevű török vitéz (BMFN
I.: 167 — 26/157). Reuter Camillo hívta fel a figyelmet, hogy a hagyomány által
megőrzött török név viselője (helyes átírással Redzseb) bizonyára azonos azzal a
neves bajvívóval, akit Tinódi Lantos Sebestyén említ Werbőczi Imréhnek Kászon
hadával kozári mezőn viadalja című históriás énekében, amely Werbőczi 1542-es,
Egyházaskozár melletti győzelmét örökíti meg. Szászvár a csata helyszínétől lég¬
vonalban délkeletre mintegy 6 km-re fekszik, így hitelt adhatunk a kozári ütközet
török résztvevőjével kapcsolatos néveredeztetésnek (Reuter 1966: 112—I13; Reuter
1969). A mélyútnak ma már csak az alsó szakasza létezik (21. ábra), a szocialista
nagyüzemi mezőgazdaság idején a többi részét beszántották.
EGY KÖZÉPKORI FALUHATÁRON BELÜLI UTAK
RÉGÉSZETI NYOMAI
A kötetünkben többször említett gyulaji erdőben több elpusztult középkori faluhely
található. Közülük a legismertebb a Tamási határában fekvő Kospa, amelynek hatá¬
räban Torma István mutatott ki Magyarországon először középkori szántóföldpar¬
cellákat (Iorma 1981). Ezek megfigyelését az tette lehetővé, hogy az erdő területe
a 18. század óta viszonylag elzárt vadászterület, amelynek területén szántóföldi
művelés lényegében nem folyik, ezáltal az elpusztult középkori tájelemek sokkal
markánsabban figyelhetők meg, mint a mezőgazdaságilag művelt területeken, ahol
a gépi munka egyre inkább eltünteti ezek fizikai nyomait.
Kospa — mint Torma István kimutatta — viszonylag kis területű, szűk határú
település volt (Torma 1981: 255). Ma szinte teljes egykori külterületét erdő borítja,
csak egykori szőlőhegyei maradtak műveltek: a középkori faluhelytől északra
húzódó, Dorombos nevű dombvonulat és a 65-ös főút között észak-déli irányban
kb. 2,5 km hosszan húzódó, Várhegy, illetve Újvárhegy nevű szőlőhegy délnyugati,