Oldal 41 [41]
40 K. NÉMETH ÁNDRÁS
MORFOLÓGIAI JEGYEK ALAPJÁN
ÉS LELŐHELYEK KÖZELSÉGE ALAPJÁN
KELTEZHETŐ UTAK (MÉLYUTAK)
A vizsgált vidék egy részének alapkőzetét alkotó löszben könnyen alakulnak
ki mélyutak, helyi tájszóval horhosok vagy horgosok. A szekerek vasabroncs¬
csal megerősített kereke kivájja az utakat, amelyek erodálódását az időjárás
is segíti. Felhagyás után a horgosokban lerohanó víz egyenetlenül mossa és
szakadékká mélyíti az egykori út nyomvonalát. Így olykor több tíz méter mély
szakadékok is kialakulhatnak, amelyekről esetleg nem is gondolnánk, hogy
évszázadokkal korábban útként működtek." Megállapításunk nem új, hiszen
a Szekszárdi-dombság löszszurdikai kapcsán Pataki József már 60 éve ezt írta:
, Hosszadalmas és felesleges lenne leírni minden egyes szakadékot annak bizonyítá¬
sára, hogy 9090-ban löszmélyűtből keletkeztek. Legfőbb bizonyíték, hogy térképeken
kimutatható régi utak belyén, illetve azok egyes szakaszain keletkeztek. [...] Ezt
bizonyítja az is, hogy a szakadékokban néhány helyen ma is függőlegesen állnak a
Jalak, míg természetes vízmosásból keletkezett szakadéknál ilyeneket alig látunk."
(Pataki 1961: 74).
A táj e jellegzetes képződményei helynévvé is válhattak: Tolna megyében
a középkorban létezett egy Horhi nevű falu (Csánki 1897: 430), amelynek neve a
"vízmosta árok, mélyút, horhos" jelentéssel bíró régi magyar "horh" főnév -i képzős
származéka (Kiss 1988: 607).
Az alábbiakban néhány, főként középkori templomok, egyházas helyek kö¬
zelsége alapján keltezhető, részben ma is használt löszmélyutat mutatok be.
Ezek száma a terepi megfigyelések révén jószerével tetszés szerint gyarapítható
az egykori Tolna megye csaknem teljes területén. Máté Gábor kéziratos doktori
disszertációjában számos ilyet mutat be a Hegyhát területéről, szempontunkból
talán a Kárász északi határában fekvő Hársmai-gödör a legérdekesebb, amelyet
már a 18. században is puszta útként említenek, és a helynevek alapján kétség¬
telenül a török korban elpusztult Bolda faluba vezethetett (Mäte 2013a: 86-88,
296-298, 47—53. kép).
A középkori Bat falu felszíni nyomai a Tengőd délnyugati határában fekvő Ba¬
ti-erdőtől északra, a Bati-réten találhatók. Templomát — szokatlan módon — nem a
patakparton fekvő faluhelyen, hanem a patak déli oldalán húzódó, meredek oldalú
dombvonulat északi, a falu felé előreugró peremén azonosítottam (K. Németh
2015a: 168—169). Az erdő északi oldalán, a patakra merőlegesen, egy máig használt,
4 À felhagyott mélyutak morfoldgiai tipusaira: Maté 2013a: 12-13.