Seite 37 [37]
OCR Output

36 K. NÉMETH ÁNDRÁS

a régi térképeket, helyneveket vagy írásos forrásokat, de az elérhető távérzékelési
adatokat (légi- és űrfotók, LIDAR felvételek stb.) is, valamint kiemelten a környe¬
zetükben fekvő régészeti korú objektumokat. Saját terepi kutatásaim során általában
a látható nyomokból — általában különböző mértékben pusztulásnak indult vagy
éppen máig használt mélyutak egyes szakaszaiból — indultam ki, amelyeket a fenti
módszerrel igyekeztem időben és térben minél pontosabban lehatárolni. Más ese¬
tekben éppen ellenkezőleg, nem a tájelemekből indultam ki, hanem a különböző
források — helynevek, térképek — által réginek mondott, vagy nagy bizonyossággal
annak tartható utakat igyekeztem a terepen megtalálni.

A vázolt régészeti módszertani háttér miatt itt nem foglalkozom részletesen
Tolna megye középkori útjainak kutatástörténetével, hiszen a kevés idézhető munka
kizárólag történeti adatok, írásos források alapján készített útvonal-rekonstruk¬
ciókat tartalmaz (Glaser 1929-1930; Szakäly 1973; Karoliny 1982), amelyeknek
legfeljebb egy-egy rövid szakaszát sikerül terepen is azonosítani. A Tolna megyei
középkori utak régészeti kutatástörténete igen röviden összefoglalható. A római
limesút nyomvonalát követő középkori Buda-Eszék nagyút nyomvonalát leszámít¬
va középkori út régészeti nyomait vidékünkön eddig csak Bertók Gábor írta le.
Az első katonai felmérésen Szakcs és Nagykónyi közt ábrázolt kanyargós út egy
szakaszának maradványát — amelyet néhány évtizeddel ezelőtt még használtak —
légifelvételen világos sávként azonosította a szántásban, és feltételezte, hogy nemcsak
a 18. században, hanem már a középkorban is használhatták (Bertók 2003). Ezt
valószínűsíti, hogy azóta nyomvonala közelében két középkori egyházas falu felszíni
nyomait is sikerült kimutatni Szakcs keleti-északkeleti határában: Bak és Fornos
temploma egyaránt 200—300 méterre fekszik az úttól (vö. K. Németh 2015: 154,
156), amelyhez bizonyára rövidebb bekötőúttal csatlakoztak.

KÖZÉPKORRA KELTEZHETŐ UTAK
KÜLÖNBÖZŐ FORRÁSOK ALAPJÁN

KÖZÉPKORI LELŐHELYEK KÖZELSÉGE ALAPJÁN
KELTEZHETŐ UTAK

A Rosta Szabolcs által használt, feljebb már említett, a 18. századi térképek és a
középkori lelőhelyek összevetésén alapuló módszerrel több 18. század végi Tolna
megyei dűlőútról is igazolhatjuk a középkori eredetet. Így pl. a Dalmandtól dél¬
nyugatra fekvő középkori Leperd egyházas hely (Dalmand-Felsőleperdpuszta)
(K. Nemeth 2015a: 51—52) 250 éve még három, A betű alakban találkozó út két