Oldal 36 [36]
"TOLNA MEGYE KÖZÉPKORI ÚTJAINAK RÉGÉSZETI KUTATÁSA 35
RÖVID KUTATÁSTÖRTÉNETI HÁTTÉR
Az utóbbi bő egy évtizedben megélénkült a középkori utak régészeti kutatása,
terepi azonosítása. A kutatástörténet kapcsán meg kell említeni néhány, régészeti
módszertani szempontból fontos közleményt, amelyek a középkori utak kiszűré¬
séhez nyújthatnak támpontokat. Stibrányi Máté hívta fel a figyelmet arra, hogy a
középkori egyházas helyeket — mint a településhálózat főbb csomópontjait — ösz¬
szekötő, a vízi átkelőkön keresztül vezető egykori utak részletei helyenként máig
megőrződtek a dűlőúthálózat részeként (Stibrányi 2008), Rosta Szabolcs pedig
egy egész kistérség, a kiskunsági Homokhátság példáján keresztül mutatta be,
hogy a 18. század végi úthálózat az ekkorra szinte nyom nélkül eltűnt közép¬
kori településhálózathoz igazodik, tehát kétségtelenül korábban is ezek voltak
a közlekedés gerincei (Rosta 2010). Nemrég röviden Szilágyi Magdolna foglalta
össze a középkori utak kutatásának módszereit; cikkemben az általa alkalmazott
nevezéktant használom (külföldre vezető távolsági utak; több megyén átívelő
provinciális utak; falvakat összekötő regionális utak; falvak határán belül található
helyi utak) (Szilágyi 2012). Tanulmányom első változatának megjelenése óta látott
napvilágot Szilágyi Magdolna angol nyelvű monográfiája a középkori utakról,
amely részletesen tárgyalja többek között az utak római előzményeit, a rájuk vo¬
natkozó forrásokat (írott, térképi, valamint régészeti adatok), hierarchiájukat, jogi
és funkcionális elkülönítésüket, fizikai jellemzőiket, és a vizeken való áthaladásuk
módjait (hidak, révek, gázlók) (Szilágyi 2014). A monográfia után is megjelent
néhány, az útkutatás módszertana szempontjából fontos tanulmány. Pető Zsuzsa
a római kori utak középkori továbbélésének kérdését vizsgálta a Pilis hegység
példáján, és eredményeit a két pont közti leghatékonyabb útvonalat meghatározó
módszerrel (angolul: least cost path analysis) ellenörizte (Petö 2014; 2017: 86-96).
A pilisi apátság birtokainak területén fekvő középkori utak lehetséges nyomvona¬
lairól 18. századi térképek és határjárások alapján Ferenczi László és Laszlovszky
József fogalmazott meg új gondolatokat (Ferenczi — Laszlovszky 2014). Szilágyi
Magdolna nemrég kifejezetten az utak régészeti kutatásának forrásait, módszereit
és lehetőségeit összegezte (Szilágyi 2017).
Az említett művekben felsorolt — és Szilágyi Magdolna által kimerítően össze is
foglalt — módszertani hátteret nem kívánom újra megismételni, csak a felhasznált
források összetett, egymást kiegészítő voltának fontosságát emelem ki. A komplex
útkutatásban minden esetben szükséges az esetleges felszíni nyomok időben történő
minél korábbra történő visszavezetése, valamint az egykori nyomvonalaknak a lehető
leghosszabban történő rekonstruálása, amelyhez — mint mindenfajta településtör¬
téneti kutatás során — minden lehetséges forráscsoportot be kell vonni, nemcsak