Oldal 31 [31]
30 K. NÉMETH ANDRÁS — MÁTÉ GÁBOR
A 18. század elején a faluhatár nyugati része (az Enyődi-pataktól nyugatra)
még az erdei haszonvételek miatt fontos. A csomai és a kercseligeti jobbágyok
faizni jártak ide, ahonnan a tüzelő- és épületfát beszerezték, de marhák és ser¬
tések legeltetéséről is van adatunk. Az irtásföldek megjelenésével az erdők egyre
kisebb területre szorultak vissza. Enyőd keleti határrészén az adatok szerint , szép
gyümölcsös" volt, amely a templom mögötti domboldalon feküdt. A gyümölcsös
jelentőségére fényt vet az a visszaemlékezés, miszerint gyümölcséréskor az Ester¬
házy-uradalom dombóvári hajdúi őrizték. Éréskor a környékbeli (Csoma, Attala)
gyerekek a pusztaszentegyház körüli gyümölcsöst keresték fel, s egymás között
mondogatták: ,gyerünk szederjesi körtvélre, szilvára". Ez a hegy feltehetően a kö¬
zépkori Enyőd szőlőhegye lehetett, melynek fái a falu pusztulása után is termést
adtak, s ezeket, minekután az élelmezésben és az állattartásban is nagy értéket
képviseltek, nem vágták ki, sőt talán kisebb beavatkozásokkal gondoskodtak is a
fennmaradásukról. A terület a 19. század folyamán ismét szőlőhegy lett. Enyőd
igazi értékét ugyanakkor a 18. században egyre inkább az irtható földterületek
jelenthették, hiszen a perekben általában a földek haszonvétele kapcsán keletkezett
konfliktusokról hallunk.
Az enyődi szőlőhegyet a malomhoz hasonlóan az 1950-es években számolták
fel. Oldalában ma is láthatók a teraszok nyomai, a lukpincék és az eléjük épített
présházak helyei. Az elpusztult építmények a közelben lévő, a téesz-időkben felszá¬
molt szőlőheggyel, a beerdősülő rétekkel és az újfent bozóttá váló Kapos-ártérrel
egy újabb markáns pusztulási korszak bekövetkeztét mutatják.
A faluhatárban az egyik legfontosabb továbbélő elemet a malomhelyen kívül a
középkori eredetű utak jelentik. A határjárások alapján pontosan beazonosítható
volt egy 18. század közepén ,buszía útnak" nevezett útszakasz, amely ma is őrzi a
fosszilis mélyutakra jellemző U alakú formáját. Ez vélhetően középkori eredetű
útszakasz, hiszen az 1759-es térképen is pusztaútként (via antigua deserta) írták le.
Enyődről déli irányban is indult egy út, amely minden bizonnyal Kercseliget felé,
illetőleg Nyerges felé jelentett összeköttetést. Enyődből Dáróra vezető út ma már
nem létezik, mert elszántották. Feltehetően középkori eredetű és löszszakadékká
melyült üt a „szederjesi szölöhegyre” tartó mélyút, amelynek fejében egy feszület
romjai láthatók. A faluhely fölött az egykori, 18. században kialakított szőlősker¬
tek határán egy sorban földhányásokat azonosítottunk, melyek talán az egykori
szőlőheggyel egykorúak lehetnek (lásd a 3. ábrát).