Page 28 [28]
OCR
AÁ PUSZTAFALVAK TÁJTÖRTÉNETI KUTATÁSA A KAPOS MENTI ENYŐD PÉLDÁJÁN 27 a terepen ma is jól kivehető. Irányultsága alapján feltételezhető, hogy korábban a völgy aljában fekvő Szederjes útrendszeréhez tartozott. Az Enyődi-patakon átkelve egy másik, nagyjából észak-déli tájolású árkos út (puszta út) nyomvonala is élesen kirajzolódott, ez korábban a völgy jobb parti, vízmentes helyen vezető helyi útja lehetett. A 2013-as teljes határjárásunk két igen fontos tanulsággal szolgált. Bizonyos határpontok, főként a felszínformák alapján behatárolható elemek, természeti objektumok háromszáz év távlatából is jól beazonosíthatók lehetnek, amennyiben a művelési ágat nem változtatták meg, illetve nem folytattak komolyabb talajmunkákat. Nagyon tanulságos volt az is, hogy egyes, 18. század óta kontinuus elemek környezete rendkívüli módon elvadult, megkockáztatjuk: visszavadult a 300 évvel korábbi állapotokra, melyet a források a bozót uralmával, a nehéz átjárhatósággal, a vadak nagy számával jellemeznek. Vizuálisan is szembetűnő a cserjésedés és az erdők megerősödése a régebbi légi fotók és a mai műholdfelvételek összevetése esetén. A tájat ismét az erdő uralja. A 18. századi iratokban leírt határkép a pusztulásra utaló objektumok nagy számában is megfeleltethető a mai állapotokkal. A tájon 19. és 20. században épített épületek (pincék, téesz-épületek) romjai lelhetők fel, a kisparaszti művelés során használt utak túlnyomó részét nem használják, ma már ezek is puszta útnak tekinthetők és ilyen formán a táj reliktum elemeihez sorolhatók. EGY KÖZÉPKORI ELEM TOVÁBBÉLÉSE: A MALOM Külön kell foglalkoznunk az Enyődi malommal, amely érdekes módon a falu 18. század eleji végleges elnéptelenedése után még két és fél évszázadig tovább működött, többszörös korszerűsítésen átesve. Amint arra Jakó Zsigmond idézett cikkében felhívta a figyelmet, , Várak, kolostorok, majorok és más gazdasági üzemek a tájjal mindig lazább kapcsolatban állottak, mint a falvak. Sorsukat nem egyszer külső tényezők a tájban ható erőktől függetlenül alakították. Éppen ezért pusztulásuk vagy Jennmaradásuk a vidék életére általános érvényű megállapítások alapjául csak ritkán szolgálhat." (Jakó 1945: 49). Az Enyődi malom (és a fölötte fekvő Kalán malom) a török világban a nyergesi rácok tulajdonában volt. Az Enyődi malom feltehetően a középkori település malomhelye volt, malomgátja egyúttal a településről nyugati irányba szolgáló utat is hordozhatta. A malom a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztult, tulajdonosa a Dráván túlra menekült, más visszaemlékezések szerint a kurucok , levágták" (K. Németh — Mâté 2014: 59-61). 1711 utän az Attaléra és Berkibe telepedő magyarok építették újra, akiknek a malmát az 1759-es térkép alulcsapott, malom
