Oldal 28 [28]
AÁ PUSZTAFALVAK TÁJTÖRTÉNETI KUTATÁSA A KAPOS MENTI ENYŐD PÉLDÁJÁN 27
a terepen ma is jól kivehető. Irányultsága alapján feltételezhető, hogy korábban
a völgy aljában fekvő Szederjes útrendszeréhez tartozott. Az Enyődi-patakon
átkelve egy másik, nagyjából észak-déli tájolású árkos út (puszta út) nyomvonala
is élesen kirajzolódott, ez korábban a völgy jobb parti, vízmentes helyen vezető
helyi útja lehetett.
A 2013-as teljes határjárásunk két igen fontos tanulsággal szolgált. Bizonyos
határpontok, főként a felszínformák alapján behatárolható elemek, természeti
objektumok háromszáz év távlatából is jól beazonosíthatók lehetnek, amennyiben
a művelési ágat nem változtatták meg, illetve nem folytattak komolyabb talajmun¬
kákat. Nagyon tanulságos volt az is, hogy egyes, 18. század óta kontinuus elemek
környezete rendkívüli módon elvadult, megkockáztatjuk: visszavadult a 300 évvel
korábbi állapotokra, melyet a források a bozót uralmával, a nehéz átjárhatósággal,
a vadak nagy számával jellemeznek. Vizuálisan is szembetűnő a cserjésedés és az
erdők megerősödése a régebbi légi fotók és a mai műholdfelvételek összevetése esetén.
A tájat ismét az erdő uralja. A 18. századi iratokban leírt határkép a pusztulásra
utaló objektumok nagy számában is megfeleltethető a mai állapotokkal. A tájon
19. és 20. században épített épületek (pincék, téesz-épületek) romjai lelhetők fel, a
kisparaszti művelés során használt utak túlnyomó részét nem használják, ma már
ezek is puszta útnak tekinthetők és ilyen formán a táj reliktum elemeihez sorolhatók.
EGY KÖZÉPKORI ELEM TOVÁBBÉLÉSE: A MALOM
Külön kell foglalkoznunk az Enyődi malommal, amely érdekes módon a falu
18. század eleji végleges elnéptelenedése után még két és fél évszázadig tovább
működött, többszörös korszerűsítésen átesve. Amint arra Jakó Zsigmond idézett
cikkében felhívta a figyelmet, , Várak, kolostorok, majorok és más gazdasági üzemek a
tájjal mindig lazább kapcsolatban állottak, mint a falvak. Sorsukat nem egyszer külső
tényezők a tájban ható erőktől függetlenül alakították. Éppen ezért pusztulásuk vagy
Jennmaradásuk a vidék életére általános érvényű megállapítások alapjául csak ritkán
szolgálhat." (Jakó 1945: 49).
Az Enyődi malom (és a fölötte fekvő Kalán malom) a török világban a nyer¬
gesi rácok tulajdonában volt. Az Enyődi malom feltehetően a középkori település
malomhelye volt, malomgátja egyúttal a településről nyugati irányba szolgáló utat
is hordozhatta. A malom a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztult, tulajdonosa
a Dráván túlra menekült, más visszaemlékezések szerint a kurucok , levágták"
(K. Németh — Mâté 2014: 59-61). 1711 utän az Attaléra és Berkibe telepedő
magyarok építették újra, akiknek a malmát az 1759-es térkép alulcsapott, malom¬