Oldal 24 [24]
OCR
AÁ PUSZTAFALVAK TÁJTÖRTÉNETI KUTATÁSA A KAPOS MENTI ENYŐD PÉLDÁJÁN 23 A lelőhely dél felé, a Bagó-patak déli oldalán is folytatódik, a patak és az erdő közti lapos területen, összességében mintegy 300 méter hosszan (3. ábra). A faluhely közepének vonalában azonosítottuk az Enyődi malom helyét és megszemléltük az erővizet szállító malomárok maradványait, továbbá a malomkerék melletti zúgó kváderkövekkel kirakott falát. Noha a templom romjait egy 1759-es térkép a malom felett pontosan jelzi, az épületet mégsem sikerült azonosítanunk, mert vagy a szőlőhegy beerdősült részére esik, vagy a partoldalban végzett, ma is jól kivehető talajmunkák során eltüntették a nyomát. A faluhelytől délre kb. tr kilométerre, szintén a patak keleti oldalán ritkásan néhány római és középkori kerámiát találtunk. Megemlítendő, hogy e lelőhelytől nem messze, a középkori Szederjes és Enyőd falvak határán a 18. században egy másik malom állt a patakon, amelyet Kalán malomnak hívtak (K. Németh — Máté 2014: 59-61). Ennek nyomát nem találtuk, de a feljebb elhelyezkedő Bodó-malomtól az Enyődi malomhoz (Krakler-malom) tartó malomárok nyomvonala és annak zúgója (árapasztó csatorna) még ma is tanulmányozható. A Kercseligeti-patak és a Bükk-puszta felől érkező árok találkozásánál, a két víz közé dél felé félszigetszerűen benyúló domb déli végén, a Kercseligeti-patakkal párhuzamosan kb. 250 méter hosszan egy másik középkori faluhelyet azonosítottunk. A lelőhely talán a középkori Szederjes falu
