Oldal 24 [24]
AÁ PUSZTAFALVAK TÁJTÖRTÉNETI KUTATÁSA A KAPOS MENTI ENYŐD PÉLDÁJÁN 23
A lelőhely dél felé, a Bagó-patak déli oldalán is folytatódik, a patak és az erdő
közti lapos területen, összességében mintegy 300 méter hosszan (3. ábra).
A faluhely közepének vonalában azonosítottuk az Enyődi malom helyét és
megszemléltük az erővizet szállító malomárok maradványait, továbbá a malom¬
kerék melletti zúgó kváderkövekkel kirakott falát. Noha a templom romjait egy
1759-es térkép a malom felett pontosan jelzi, az épületet mégsem sikerült azo¬
nosítanunk, mert vagy a szőlőhegy beerdősült részére esik, vagy a partoldalban
végzett, ma is jól kivehető talajmunkák során eltüntették a nyomát.
A faluhelytől délre kb. tr kilométerre, szintén a patak keleti oldalán rit¬
kásan néhány római és középkori kerámiát találtunk. Megemlítendő, hogy
e lelőhelytől nem messze, a középkori Szederjes és Enyőd falvak határán a
18. században egy másik malom állt a patakon, amelyet Kalán malomnak
hívtak (K. Németh — Máté 2014: 59-61). Ennek nyomát nem találtuk, de a
feljebb elhelyezkedő Bodó-malomtól az Enyődi malomhoz (Krakler-malom)
tartó malomárok nyomvonala és annak zúgója (árapasztó csatorna) még ma
is tanulmányozható. A Kercseligeti-patak és a Bükk-puszta felől érkező árok
találkozásánál, a két víz közé dél felé félszigetszerűen benyúló domb déli vé¬
gén, a Kercseligeti-patakkal párhuzamosan kb. 250 méter hosszan egy másik
középkori faluhelyet azonosítottunk. A lelőhely talán a középkori Szederjes falu