Oldal 11 [11]
OCR
LAszLovszky JOZSEF ELOSZO Régészet és néprajz. Két rokon tudomány, de míg az egyik a régmúlt felől közelít a ma felé, a másik a mából, a recensből visszafelé kutatva vázolja fel az elmúlt nemzedékek életét, tárgyait, szokásait. Legalábbis így tanultuk valamikor. De a tudományok közötti határvonalak egyre jobban elmosódnak, és ez egyre inkább érvényes erre a két tudományterületre is, kiegészülve azzal, hogy mindkét megközelítési mód a múltat kutatja, amelyhez természetesen a történeti (írott) források vizsgálata is hozzá tartozik, amely viszont hagyományosan a történettudomány kutatási területének számít. Máté Gábor és K. Németh András most viszont egy olyan kötetet tett le az asztalra, amely teljesen egyedülálló, mind témájában, mind pedig megközelítési módjában. A néprajzos kutató és a régész-történész szerzőpáros tudományterületük legjobb hagyományait folytatva készítettek el egy olyan kötetet, amely a tájtörténet páratlan érdekességű példáit mutatja be egy magyarországi tájegység kapcsán. Ez a munka azonban mégsem előzmény nélküli. A magyar néprajztudomány és a régészet kapcsolódására ugyanis sok példát idézhetnénk. Banner János az Alföld őskori lakóházainak megértéséhez a saját kora népi építészeti emlékeit hívta segítségül, hiszen a békési tájban még mindennapi használatban látta a hasonló technikával épített épületeket. Csalog József egyszerre volt az őskor kutatója és egy a török korban elpusztult falutelepülés feltárója, ezzel szinte kilépve ahagyományos régészeti kutatások időbeli keretéből. De ugyanezt mondhatjuk el Szabó Kálmán néprajzos és Papp László régész közös kutatásairól, amelyek az alföldi középkori települések világába vezette el az olvasókat. És persze nem feledkezhetünk el László Gyula régészeti néprajz koncepciójáról sem, amellyel a honfoglaló magyar nép életét világította meg. Iovábbi példaként pedig mindig ott állhat előttünk a népi kerámiaművesség vagy a népi lakáskultúra kutatása, úgy ahogy azt két kiemelkedő néprajzkutató, Kresz Mária és K. Csilléry Klára felvázolta, a magyar régészet kutatói számára is fontos módszertani és történeti kérdéseket felvetve. És munkásságuk sok esetben méltó követőkre talált, mint például a közelmúltban olyan fiatalon közülünk eltávozott régész kutató, Lajkó Orsolya személyében. De ezeket a tudománytörténeti előzményeket mind számbavenni nem ennek
