Oldal 10 [10]
OCR
ELőszó 9 alapszövegét Tálasi István akadémikus őrizte haláláig.) Bél Mátyás hagyatékának feltárása mellett kezdeményezés történt a középkori oklevelek néprajzi szempontú átvizsgálására, módszeres tanulmányozására is. A feltárásra került anyagot Belényesy Márta rendezte, dolgozta fel értékes tanulmányaiban, aki a recens kutatásban is jeles műveket alkotott. Egyetemi hallgatóként a Táj- és Népkutató Intézet, az Államtudományi Intézet falukutatásaiban lelkesen vett részt Tálasi István és más idősebb kollégák, intézeti tanárok vezetésével. A Tálasi István professzor vezetésével felálló Anyagi Kultúra Kutató Munkaközösség a recens gyűjtés szervezése mellett a kora újkori és az újkori levéltári források feltárását rendszeresen és a lehetőségek szerint tervszerűen támogatta. A gyűjtött anyag az Ethnológiai Archívumba került. Ígéretes publikációk jelentek meg. Váratlan módon mégis 1957 és 1958 folyamán az akadémiai munkaközösségi rendszer anyagi támogatását megvonták. A közel évtizednyi idő alatt tervszerűen folyó kutatási szervezet összeomlott. A kutatásokban korábban rendszeresen részt vettek egyéni tevékenységében élhettek tovább a korábban megtervezett kutatási célok. Erre a legszebb példát Takács Lajos monografikus köteteinek sorozata nyújtja. A jelen kötet reményt kelt, hogy hat évtized után az összehangolt régészeti, történeti és néprajzi együttműködés ismét kibontakozhat, fontos eredményekhez vezet, szemléleti, módszertani útmutatásul szolgálhat. A népélet és a hagyomány tudományos megismerése nem nélkülözheti a diakron vizsgálatokat! A kultúra minden megnyilvánulása csak az időbeliségben értelmezhető. Lehetséges, hogy egyes törzsi kultúráknak nem lehetett írásbelisége, múltjuk régészeti eszközökkel mégis megközelíthető lenne, megközelítendő volna. Az európai etnológia kérdéskörében pedig megkerülhetetlen a történeti forrásanyag kutatása és a régészeti feltárások tanúságtétele. Szerzőink a természettudományos tájékozódástól sem megriadva egymás szakterületében alaposan tájékozódtak, és a levéltári források iránt nyitottak, a feltáruló adalékokat helyesen, kellően kritikusan mérlegelik. A magyar néptudomány, a hazai európai etnológia számára jeles művet alkottak. Könyvüket egyszerre ajánlhatjuk az érintett szaktudományok művelőinek, a kutatásban érintett táj lakóinak és magyar nyelven olvasó közönségnek! Reméljük, hogy K. Németh András és Máté Gábor munkássága a jövőben is töretlenül folytatódik, és mind többen a nyomukba szegődnek!
