Oldal 9 [9]
OCR
8 FILEP ANTAL levéltárát nagy szorgalommal kutatta, nagyon fontos forrásanyagot tárt fel a 17. és a 18. századi városról, népéletről. Levéltári kutatásai során készített kijegyzéseinek különös értéket ad, hogy a forrásai 1944 őszén elpusztultak. Jegyzetei a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Archívumába kerültek. Különlegesen fontosak voltak az alföldi tanyarendszer kialakulásával kapcsolatos, forráselemzésekre alapozott vizsgálatai. Recens kutatásai is megkerülhetetlenek. A 20. századi magyar tudomány- és múzeumtörténet egyik sajátos fordulata, hogy a rendkívüli eredményeket elérő ifjú tudóst mellőzték a Kecskeméti Múzeumban, kiszorult a muzeológus karból.? Csak az ötvenes évek legvégén térhetett vissza a múzeumi életbe. A Janus Pannonius Múzeum igazgatójaként baranyai falufeltárásai mellett a mohácsi csatatér régészeti kutatásának elindítóját tisztelhetjük személyében. 1964-ben történt nyugállományba vonulása után a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutató Csoportjában tevékenykedett. A kötet a tudománytörténetünk egy másik fontos, de sajnálatos módon torzóban maradt nagy ívű kísérletéhez kapcsolódik. A Néptudományi Intézetben kikovácsolódott tervek folytatásaként Tálasi István professzor a küszöbön álló nagy társadalmi és gazdasági átalakulásokkal számolva tervszerű és szervezett recens gyűjtést, , leletmentést" kezdeményezett. Ám ezzel párhuzamosan a régészeti kutatásokra is kitekintve (barátság fűzte a Néptudományi Intézetben volt kollégájához, Méri Istvánhoz) a történeti források módszeres, néprajzi szempontú feltárását kezdeményezte az akadémiai munkaközösségi rendszerben. A tervezésnek akkor kedvező feltételeket biztosított az Akadémia Néprajzi Bizottsága. A munkálatok anyaggyűjtésében lelkesen vettek részt a megszüntetett egyházi intézmények latinitásban és a történeti kutatásban egyaránt járatos, a néprajzi kérdésekben tájékozott tanárai. Az elbeszélő források közül elsősorban Bél Mátyás és munkatársai körének kéziratait gyűjtötték össze, készítették volna elő kritikai kiadásra. Ebből a gyűjtésből jelent meg 1984-ben Wellmann Imre tanulmányával a Magyarország népének élete 1730 táján című válogatás Bél Mátyás és munkatársai népéleti szövegeiből. Wellmann Imre akadémikus (a kézirathagyaték feltárásának egykori résztvevője) és a Történetírók tára könyvsorozat szerkesztője az állam- és népismereti kutatást megalapozó nagy tudós születésének három évszázados fordulóját ezzel a kötettel kívánták emlékezetessé tenni. (A kötet latin nyelvű sorozata fogadta be a kiadványt, hanem a Bibliotheca Humanitatis Historica művelődéstörténeti széria segítette a megjelenést. Papp László rákényszerült, hogy ügyvédként, jogtanácsosként keresse boldogulását. Tiszteletre méltó módon, ha tehette, folytatta tudományos kutatómunkáját, bekapcsolódott a falukutatásba. Utóbb az 1945 és 1949 között rövid ideig fennállott ígéretes kutatóhely, a társtudományi együttműködést megvalósító Néptudományi Intézet tevékenységét is támogatta.
