Oldal 190 [190]
OCR
ÖSSZEGZÉS Az eddigiekben végigkövettük Georg Misch individuális gondolkodói útját, amely egyszersmind példaszerű a 20-21. századi filozófusok számára. Az emberkép és a tudományok egymást kölcsönösen feltételező kettészakadását kapva örökségül, egyrészt a lehető legmélyebben igyekezett ezt a helyzetet megérteni, másrészt a lehetséges filozófiai gyógymódokat is megpróbálta számba venni — mert abban bizonyos volt, hogy ez a helyzet egészségtelen, kúrálásra szorul. Egyfelől a Dilthey által vázlatosan kidolgozott, tág értelemben vett hermeneutikai projektet igyekezett elmélyíteni, másfelől a Husserl-féle fenomenológiai logika tűnt számára ígéretes vállalkozásnak. Ugyanúgy meg volt győződve e két irány összekapcsolásának szükségességéről, mint a Lét és időt író Heidegger. Ugyanakkor ő egyrészt átfogóbban gondolta volna el az alapul veendő életet és az ember számára lehetséges viszonyulásmódokat ehhez az élethez, másrészt egyértelműbbé tette volna, mi volt Dilthey hozzájárulása mindehhez, mint ahogyan az Heideggernél jelenik meg. Két irányban bontakozott ki az általa tervezett hermeneutikai-fenomenológiai filozéfia: az egyik iräny a Fibel, a Lebensphilosophie und Phänomenologie, és a göttingeni , életlogikai" előadások alkotta szűkebb értelemben vett filozófiai projekt volt, a másik pedig a személyiség alakulását vizsgáló tanulmányok és a nagy önéletírás-történeti mű lett. Tragikus módon mindkettő torzóban maradt. Kötetünkben e kétirányú vállalkozás kialakulását és alapelemeit igyekeztünk bemutatni, majd az önéletírás-történeti műre fókuszáltunk. Ezzel nem az volt a szándékunk, hogy kimerítő elemzést adjunk a misch-i gondolkodásban rejlő lehetőségekről, hanem az, hogy felhívjuk a fenomenológiával és hermeneutikával foglalkozók figyelmét erre a félreállított gondolkodóra. Magunk is tervezzük a misch-i életmű további feldolgozását mind a narrativitáselmélet, mind pedig a hermeneutikai-fenomenológiai filozófia aspektusäbél. * 189 +
