Oldal 190 [190]
ÖSSZEGZÉS
Az eddigiekben végigkövettük Georg Misch individuális gondolkodói útját,
amely egyszersmind példaszerű a 20-21. századi filozófusok számára. Az em¬
berkép és a tudományok egymást kölcsönösen feltételező kettészakadását kapva
örökségül, egyrészt a lehető legmélyebben igyekezett ezt a helyzetet megérteni,
másrészt a lehetséges filozófiai gyógymódokat is megpróbálta számba venni —
mert abban bizonyos volt, hogy ez a helyzet egészségtelen, kúrálásra szorul.
Egyfelől a Dilthey által vázlatosan kidolgozott, tág értelemben vett hermene¬
utikai projektet igyekezett elmélyíteni, másfelől a Husserl-féle fenomenológiai
logika tűnt számára ígéretes vállalkozásnak. Ugyanúgy meg volt győződve e két
irány összekapcsolásának szükségességéről, mint a Lét és időt író Heidegger.
Ugyanakkor ő egyrészt átfogóbban gondolta volna el az alapul veendő életet és
az ember számára lehetséges viszonyulásmódokat ehhez az élethez, másrészt
egyértelműbbé tette volna, mi volt Dilthey hozzájárulása mindehhez, mint aho¬
gyan az Heideggernél jelenik meg.
Két irányban bontakozott ki az általa tervezett hermeneutikai-fenomenológiai
filozéfia: az egyik iräny a Fibel, a Lebensphilosophie und Phänomenologie, és
a göttingeni , életlogikai" előadások alkotta szűkebb értelemben vett filozófiai
projekt volt, a másik pedig a személyiség alakulását vizsgáló tanulmányok és
a nagy önéletírás-történeti mű lett. Tragikus módon mindkettő torzóban ma¬
radt. Kötetünkben e kétirányú vállalkozás kialakulását és alapelemeit igyekez¬
tünk bemutatni, majd az önéletírás-történeti műre fókuszáltunk. Ezzel nem az
volt a szándékunk, hogy kimerítő elemzést adjunk a misch-i gondolkodásban
rejlő lehetőségekről, hanem az, hogy felhívjuk a fenomenológiával és herme¬
neutikával foglalkozók figyelmét erre a félreállított gondolkodóra. Magunk is
tervezzük a misch-i életmű további feldolgozását mind a narrativitáselmélet,
mind pedig a hermeneutikai-fenomenológiai filozófia aspektusäbél.
* 189 +