A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN
Sikerült neki saját személyiségét, külső és belső alkatát, az individuális törvénysze¬
rűségnek megfelelően megragadni és ábrázolni, amely a különöset is szükségszerű¬
segkent lättatja.??”
Ami pedig Misch törteneti elbeszelesmödjät, narräciöjät illeti ebben az 1904-es
verzióban, jól látható, hogy a megingathatatlannak tetsző bizonyossággal látni
vélt történeti fejlödesvonalak bejelölese, vagyis az, amit „szubsztantiv” törte¬
nelemfilozöfiai szemleletnek szokäs nevezni, nagyobb hangsülyt kap, mint a
voltaképpeni történészi tevékenység. Ez utóbbit úgy lehetne — leegyszerűsítve
persze — ábrázolni, hogy összefüggések feltárásakor az előzményekre helyezi
a hangsúlyt, amelyek megalapozták-előkészítették ilyen vagy olyan módon —
akár az ellenkező álláspont ellentmondásra késztető képviseletével — az elem¬
zett álláspontot. Ilyennek tekinthető Misch-nél az iménti idézetből Suetonius
és Alberti műveinek említése. Feltűnő azonban nála, hogy mennyire hangsú¬
lyossá válnak a jövő felé húzható kapcsolati vonalak — amelyek így nem pusztán
történészi konstrukció segédvonalaiként értelmezendők, hanem a történelem
fejlődésvonalaiként, wie es eigentlich gewesen. Montaigne, Francis Bacon mel¬
lett különösen sokat mond ebből a szempontból, ahogyan Descartes-ot bevonja
a Cardano-elemzésbe — mintha Descartes legalábbis hasonlóan nagy szerepet
játszana az önéletírástörténetben, mint Cardano, ami, mint az iménti fejezetben
láttuk, nem állítható, s végtére is Misch sem állítja.
[...] pszichológiai vizsgálódások az álomképek valóságtartamáról az igazi élet vonat¬
kozásában, amely megmagyarázhatóvá teszi számunkra e nézőpont hatalmát Des¬
Ez az előreutalás mindenképp túlságosan nagyvonalú, hisz alig vehető komolyan,
hogy Descartes-nak bármi szüksége is lehetett volna metafizikai álomargumen¬
tuma kigondolásához Cardano álomelemzéseire. Itt sokkal inkább az adottnak
tekintett történelmi fejlődésvonalakhoz való csatlakozás sajátos esetéről van
szó: ahelyett, hogy Cardano álomelemzéseit korábbiakkal vetné össze Misch,
„Aber er hat nun diese biographische Form der Beschreibung einer Persönlichkeit nach ihren
Eigenschaften und Werken über die rubrizierte Stoffsammlung Suetons emporgehoben und sie
zugleich tiefer gefaßt, als es in Albertis Biographie geschehen war: denn in ihm wirkte mit der
künstlerischen Anschauung die Erkenntnis des Naturforschers zusammen. Es gelang ihm, die
eigene Persönlichkeit, äußere und innere Konstitution, nach der individuellen Gesetzmäßigkeit,
die auch das Sonderbare als Notwendigkeit sehen läßt, aufzufassen und darzustellen.” Uo., 717.
„|...] psychologische Betrachtungen über den Wirklichkeitsgehalt der Traumbilder gegenüber
dem wahren Leben, welche uns die Macht dieses Gesichtspunktes bei Descartes erklärbar
machen [...]” Uo., 713.