Oldal 184 [184]
OCR
AZ APRO DESCARTES- ES AZ APROLEKOS CARDANO-FEJEZET csillagok rendeleteivel szemben; így történhetett, hogy noha Szókratészben megvolt minden érzéki szenvedély, sőt láthatóan, az arcvonásaiban viselte őket, mégis az erény révén uralta őket.?? Az észre építő etika esélyét a természeti determinációval szemben több művében is kiemeli — ugyanakkor korlátozza is a lehetőségkörét. Ám Misch felfedez ezen a ponton valamilyen újdonságot benne, amely tartalmi tekintetben ad magyarázatot Cardano kiemelésére — az önéletírásnak a leírandó élet során végbemenő folyamatos fejlődésére vonatkozó formális szemponton túl. Azonban a bennünket a természet és a sors fölé emelő döntő jelentőségű alapelv Cardano számára nem az ész absztrakt szabályaiban volt föllelhető. Valami új készült benne, a tudatos életvezetés módszere, melyet a saját énje és a világlény tapasztalati megismerésére alapozott. Ami ugyanebbem az időben a szenvedélyek megfegyelmezése terén Loyolánál katolikus formában lépett elő, amit Montaigne inkább epikureista módon gyakorolt szenvedélyei kezelésében, azt Cardano az individuális életművészet wr előítéletmentes filozófiai alapelvévé emeli, amely megfelel a termeszettudomäny mödszeres-technikai szellemének.??? Vagyis gyanítható, hogy 1904-ben Misch Cardanóban felfedezi azt, akit időtlen ideálként állítana az individuum rejtélyének kutatója elé: nem valami adott föltárása, hanem önállóan kialakított életvitel a technikai találmányokat módszeres kutatásai révén egyre másra szolgáltató természettudományok szellemében. Loyola katolicizmusa ebben az összefüggésben az egyáltalában vett vallásossággal kerül fedésbe, amellyel szemben állhat Montaigne epikureizmusa — a vilagias 33 e „Auch hier konnte er an die antike Astrologie anknüpfen, die in ihrer letzten Wendung, im Zeitalter Konstantins, das Problem, das bei jeder Anerkennung eines Naturzusammenhangs die sittliche Freiheit aufgibt, dahin beantwortet hatte, daß Frömmigkeit und Tugend Wiederstandsfähigkeit gegenüber den Dekreten der Sterne zugesprochen wurde; so habe Sokrates alle sinnlichen Leidenschaften gehabt und sichtbar auf den Antlitz getragen, sie jedoch tugendhalber bemeistert.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, zweite Hälfte, 707. Jellemző Misch akkori eszményeire, hogy ezt az állítást is Burckhardtra, ez alkalommal a Die Zeit Constantins des Großen (Basel, Schweighauser, 1853) című műre hivatkozva teszi. „Aber das entscheidende Prinzip der Erhebung über Natur und Schicksal war für Cardano nicht in der abstrakten Vernunftregel gelegen. Etwas Neues bereitete sich in ihm vor, eine auf erfahrungsmäßige Erkenntnis des eigenen Ich und des Weltwesens gegründete Methode bewußter Lebensführung. Was gleiczeitig in Loyolas Disziplinierung der Affekte in katholischer Form hervortrat, was Montaigne in mehr epikureischer Weise bei der Behandlung seiner Leidenschaften übte, wird hier zu einem unbefangenen philosophischen Grundsatz einer individuellen Lebenskunst erhoben, die dem methodisch-technischen Geist der Naturwissenschaft entspricht.” Misch: Geschichte der Autobiographie, Vierter Band, zweite Hälfte, 709. 33: Ss * 183 *
