Oldal 181 [181]
OCR
A NARRATIVITAS FORMAI ES TARTALMAI A GDA-BAN elméletének magalapozását célozta, vagyis közelebb állt az ismeretelmélethez, mint ahogyan Dilthey minden bizonnyal látta. Éppen ez volt az oka annak, hogy Dilthey és Misch olyan újkantiánus kortársai mint Paul Natorp Kant előfutáraként ünnepelték őt, és persze Husserl ambivalensen ugyan, de mégiscsak pozitív Descartes-képe is ezt az irányt értékeli — jóllehet kevesli — benne. Ami pedig a történelmi-politikai oldalt illeti, érdemes átgondolni az Értekezés második részében részletekbe menően kidolgozott metaforát arról, hogy a magas hegyeket csakis lassan, spirált formázó szerpentinutakon ajánlatos megmászni, mert ha megpróbálnánk egyenesen fölrohanni, végül szakadék mélyén találnánk magunkat. Ennek nyomán akár arra is hajlamosak lehetünk, hogy legalábbis Descartes személyes elköteleződéseit tekintve megkockáztassuk azt a kontrafaktuális kijelentést, mely szerint nem nagyon, sőt inkább nagyon nem támogatta volna kései honfitársainak monarchia-ellenes forradalmi tetteit. Cardano és a személyiség útja a csillagdeterminációtól az individuális törvényig Benvenuto Cellinivel és Loyolai Szent Ignáccal egy időben, Montaigne-t és Francis Bacont egy, Descartes-ot két nemzedékkel megelőzve (őket tekinti Misch referenciapontoknak az elemzésben) régzitette Girolamo Cardano (1501-1576) az önmaga roppant kedvezőtlenként beállított természeti adottsagain végzett hosszas, filozófiai indíttatású, de már a természettudományos gondolkodásba hajló munkáját annak érdekében, hogy legyőzze a sors determinációját. Így foglalható össze Misch értelmezése arról a szerzőről és művéről, akit és amelyet a ,reneszánsz" önéletírás kitüntetett helyére tesz — persze, mint láttuk, a tényleges elemzést nélkülöző Descartes-értékeléshez hasonlóan az eredeti, 1904-es változatban értelmezte így. Vagyis ekkor még — Burckhardt nyoman — minden bizonnyal Dante (Új életével kezdődik számára a reneszánsz, és azért oly érdekes számára Cardano, mert fölfedezhetőnek, vagy stílszerűbben: utánképezhetőnek véli benne az , individualitás rejtélyét" minél jobban megközelíteni igyekvő gondolkodót, A hermeneutika keletkezését író Dilthey intenciójának megfelelően. Persze nem csupán a tanítómesterek iránti tisztelet vezette Misch-t, amikor nagyobb teret adott Cardanónak, mint Descartes-nak. Hisz mint láttuk, Descartes-ból nehezen lehetne kibontani valódi érdeklődést az önéletírás iránt — hiaba, hogy Misch ezt többször is előfeltételezni látszik. Cardanóban viszont joggal fedezi fel az önmagával foglalatoskodás mindenen áthatoló szenvedélyét. Harmadik nagy mesterét, Goethét tudja idézni arról, hogy Cardano minden tudományos foglalatoskodást saját énjén szűrt át: * 180 +
